Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 6. szám - Büntetendő cselekményt képez-e a zsidó egyházi hatóság által teljesített elválás, ha a polgári bíróság által az elválás itéletileg ki nem mondatott?

588 tárgyalás során védekezésként felhozott és adatokkal is támogatott körülményeket a fenforgó viszonvok közt minden alapnélkülieknek tekinteni egyáltalában nem lehetvén, és igy elleneikben azon előre megfontolt öntudatos gonosz szándék, mely minden bűntett megállapításához feltétlenül szükséges kellékként m e g k i v á n t a t i k , minden kétséget kizáró módon, törvényszerűen beigazoltnak vehető nem lévén : a budapesti m. kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával, az eljáró kir. törvényszék ítélete hagyatik az abban felhozott indokoknál fogva is helyben. 1. Stern Albert zsidó pap cselekményét az elsöbirósági vádhatározat a kettős házasság értelmi szerzőségének, az első- és harmad fokú bíróság Ítélete közintézkedés elleni kihágásnak, a másodfokú bíróság ítélete hivatalos hatalommal v a 1 ó v i s s z a é 1 é s bűntettének minősitette. Már ezen jelentékeny eltérések a minősítésben arra utalnak, hogy a kérdés megoldása, a jelen törvényes állapotnál fogva, nehézségekbe ütközik. Az elsöbiróság vádhatározatának minősítése, mely szerint a kettős házasság értelmi szerzőségében volna bűnös, kétségtelenül alaptalan. St. A. bizonyítványa annyit mond, hogy az elválást a zsidó vallás törvényei szerint végrehajtotta és hogy e szerint az elvált felek új házasságra léphetnek. Ezen bizonyítván}' alapján (ha a polgári bíróság előtti elválás szükségesnek tartatik), nem szabadott volna a második házasságot megkötni és így az nem csak nem volt oka a kettős házasságnak, de nem is lehetett oka. Felbujtásról, vagy mintáz elsöbirósági vádhatározat mondja, a kettős házasság értelmi szerzőségéről csak akkor lehetne szó, ha a pap hamis bizonyítványt állított volna ki a végből, hogy ekként a másik pap a kettős házasságot összeadja. Ha St. A. az egyházi elválás teljesítése után azzal bocsátotta el az elvált házasfeleket, hogy már most szabadok és űj házasságra léphetnek és ha ezt az elválásról kiállított bizonyítványba is bevette: ebben a kettős házasságra való felbujrás oly kevéssé található, mint nem az emberölésre való felbujtás, ha valaki azt nyilvánítja átalánosságban és nem egy bizonyos cselekményre való vonatkozással, hogy ellenségét megölni, szabad és ha ennek következtében az, a kihez e nyilatkozat intéztetett, később emberölést visz végbe. A pap cselekménve tehát a kettős házasság szempontjából nem vonható büntetés alá, a minthogy a felsőbíróságok ezen minősítést teljesen mellőzték.