Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám

10 kezöleg, a büntető perrend a codificált büntető törvénykönyv alapján létesül és létesülnie kell. Hogy nem könnyű jó büntető perrendet alkotni, ismét a jeles osztrák büntető törvény bizo nyitja, mely Ausztria legkitűnőbb féríiai több mint tizenkét éven át tartó küzdelmeinek és törekvésének gyümölcse; ezt mutatja azon számtalan nehézség, melybe a t. osztrák igazságr ügyminister ütközött, mig a nagy ügy iránti odaadásának és erélyének végre sikerült, hogy Ausztriát e mesteri müvei szerencséltesse. Minden e tekintetben való elhamarkodás végzetes hiba volna. Ettől mindenkit komolyan óvunk! Ezen kitérés után forduljunk ismét a javaslathoz. Természetes, hogy a jelenlegihez hasonló bírálat csak az á t alános elvekkel foglalkoznánk, s ezek közül is csak azokat szemelheti ki, melyek legélesebben kidomborítják a javaslat sajátságos jellegét. Máskorra tartom fenn azon a javaslat szerkezete és tartama folytán jogosult feladat teljesítését, miszerint annak alapelveit az átalános és különös részben behatóbban fejtegessem. A legelső, legfontosabb, minden javaslattal szemben felmerülő kérdés a technikai és ökonómiai beosztás. A javaslat, mint czíme is mutatja, a bűntetteket és vétségeket foglalja magában. A kisebbrendü delictumok, t. i. a kihágások ki vannak zárva a javaslat rendszeréből. Ezen eljárás jogosultsága tekintetében különböző nézet lehetséges. A kérdés azonban inkább a czélszerüség, mint a jogászi felfogás kérdése. Felületes bírálat mellett a büntető törvénykönyv kezelése átalában könynyebbnek tűnik fel, ha a legtöbb fennálló büntető törvénykönyv mintájára, a kihágások is a büntető codex egy részét képezik. De semmi esetre sem szabad, a hármas felosztás daczára sem, a német büntető codex példája szerint a második rész egyik szakaszába utalni a kihágásokat. Ha ezeket egyátalán felveszszük a büntető törvénykönyvbe, ugy azok helyét a harmadik, vagyis külön részben kell kijelelni. S itt ismét azon alternatívával állunk szemben, miszerint kifejezetten avagy hallgatag ki kell jelentenünk, hogy az általános rész szabályai a kihágásokra is alkalmazást nyerjenek (kísérlet, részesség stb.) vagy pedig az 1851-diki porosz büntető törvénykönyv példája szerint a „kihágások" különös része számára külön büntetőjogi alapelveket kell felállítanunk. Azon kérdésnek, hogy a kihágás kísérlete, elősegítése vájjon és mennyiben büntetendő, mind a két rendszer mellett meg vannak nehézségei. E szempontból, de különösen a büntető törvénykönyvnek ökonómiai túlterheltségtől való megmentése szempontjából csak helyeselhetem, hogy a magyar javaslat a kihágásokat nem vonta rendszerébe. Ebből azon előny is származik, hogy a codificált rendőri büntető t ö r v é n v kö n y v, mely mint az igazságügyminister a képviselőházban kijeién-