Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/9 / 1. szám
9 ben a jelenlegi már elkészült német büntető perrendet a német büntető törvénykönyvvel egyenértékű műnek kell tartani, ez nem csekély mérvben azon tényre vezethető vissza, miszerint a törvényhozó tudatában volt annak, hogy a büntető eljárás szabályait a már létező büntető törvénykönyvre • alapithatja. Az osztrák codificatió terén az 1873. évi büntető eljárás ugyan megelőzte a büntető codex jelenleg folyamatban levő codificatióját. Ezen kivételes sorrend okait azonban az osztrák büntető eljárás keletkezésének története felderíti, mint ezt az osztrák büntető perrendtartásról szóló kézi könyvemben részletesen kimutattam. (Handbuch des oesterr. Strafprocessrechtes. Von Dr. S. Mayer. Wien 1877.) De e tény egyrészt épen a két törvénykönyv egyidejű megalkotásának lehetetlenségét bizonyítja, másrészt abból nem lehet következtetést vonni a magyar jogviszonyokra; mert az 1873-diki osztrák büntető perrend egy, bár részben elavult, de mégis 25 év óta fennálló büntető törvénykönyvre, oly tudományra és gyakorlatra támaszkodik, mely e büntetötörvénykönyvet az újabb büntető törvényhozás magaslatán iparkodott tartani. Utalank továbbá például a birói illetékesség határainak a büntető perrend által való okvetlenül szükséges szabályozására, hogy constatáljuk e fontos elvek biztos megvalósításának lehetetlenségét ott, a hol egyátalán nincs büntető törvénykönyv. Eltekintve teljesen azon nyilvánvaló, a bíróra nézve fenforgó nehézségtől, hogy ez, ki eddig egyátalán nem volt szokva codificált törvénykönyv használásához, most egyszerre két törvénykönyv alkalmazására lenne hivatva: külső szükség okai is fenforognak, melyek azt követelik, hogy a büntető törvénykönyv a büntető perrend előtt jöjjön létre. A büntető perrend terén inkább lehet ideiglenes, a pillanatnyi szükségletnek megfelelő intézkedésekkel eleget tenni. Midőn az 1848-diki hatalmas mozgalom befolyása alatt a nyilvános szóbeli büntető eljárás utáni vágy valamennyi német államban sürgős intézkedéseket követelt, nagyrészt megelégedtek ideiglenes, a legsürgősebb szükségleteknek megfelelő eljárási szabályokkal, mleyek, habár nem voltak tökéletesek, a legközelebbi czélnak mégis megfeleltek. Ha jó büntető törvénykönyv teremtése által letettük a további büntetőjogi fejlődés alapkövét, annál könnyebb lesz ezen alapon a perjog felépítésének befejezése. A büntető törvénykönyv létesítésének elnapolása tehát azon időre, a mikorra a büntető perrend elkészülhet, nem indokolható. Büntető perrendet nem lehet a büntető törvénykönyv ismerete nélkül tárgyalni, mig ez m gforditva lehetséges. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a büntető perrend készítésének azonnal való megkezdésével fel kell hagyni. Ellen-