Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/9 / 1. szám
8 a törvényhozó mai nézeteivel, hogy a börtönrendszer terén történt haladások megtagadása mellett, a fogságbüntetések ugyan azon rendszere fogadtassék el, melyet akkor leghelyesebbnek, s igy legjobbnak tartottak? Ezzel azt hiszszük, bebizonyítottuk, hogy a jelenlegi javaslat egészben vizsgálva oly törvény gyanánt tekinthető, melyben a tudomány és tapasztalat, természetes fejlődésben és fejlettségben érvényesült. II. A magy. képviselőház tanácskozásai alkalmával a javaslat tárgyalása ellen azon kifogást hozták fel, hogy az anyagi büntető törvénykönyv alkotását a büntető eljárás codificatiójának meg kell előznie. Legyen szabad e kifogás felől nyilatkoznom. Mindenek előtt nem kell a jogi szükségesség kérdését a czélszerüség kérdésével, s a czélszerüség kérdését a megvalósitás lehetőségével összetéveszteni. Első sorban állítjuk, hogy nem volna lehetséges az anyagi és alaki büntető jog két nagy törvénykönyvét egyidejűleg codificálni és életbe léptetni. Ép azért, mivel az alaki és anyagi büntető jog határai bizonytalanok, mert e két törvény közt nagyon sokféle érintkezési pont van, szükséges, hogy először egyik törvény területe körül teljesen megvonjuk a határokat. Különösen ott, a hol e két törvény közül egyik' sincsen a kor viszonyainak megfelelőleg rendezve, a jogállapot zavarát mozdítanék elő, ha mind a két törvénykönyvet egyidejűleg akarnók létrehozni. Ebből következik, hogy csak egyikkel kell a codificatiót megkezdeni, s egyedül az lehet a kérdés: melyikkel ? Ez azonban a dolog természeténél fogva csak az anyagi büntető törvénykönyv lehet. A büntető perrend tárgyát azon szabályok megállapítása képezi, melyek között az állam büntető joga megvalósul. Az állam ezen saját természetén alapuló büntető jogának kell tehát először külsőleg érvényesülnie. Nem lehet annak megállapításával kezdeni: miként valósuljanak meg a büntető jog érvényesítésére irányzott törekvések, a míg azon feltételek nincsenek megállapítva, melyek alatt az állami hatalom büntet. Jogtörténetileg be lehet bizonyítani, hogy minden büntető perrend a büntető jog codificatiójából meríti életfeltételét. Legyen elég p. a német törvényhozás eljárására utalni. Németországban ép oly világosan felismerték az egységes büntető perrend, mint az egységes büntető törvénykönyv hiányát, s még sem jutott senkinek eszébe azt állítani, hogy a büntető törvénykönyv létrehozásának a perrend megteremtése után kell következnie, vagy az előbbinek életbeléptetésével várni kell, mig a büntető eljárás elkészül. S a mennyi-
