Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/10 / 1. szám - A közvégrendeletek külkellékeinek értelmezéséről
69 a közvégrendelet a közjegyzői okiratok egyik saj átlagosnemét képezi, melyről minden codiíicált törvényben speciális intézkedésekre akadunk. így a magyar közjegyzői törvényen kivül az osztrák közjegyzői rendtartás 58. §-a a közokiratok felvételénél alkalmazandó ügyleti tanuknak a felolvasásnál való mellőzését a fél kívánatára megengedi; de a 70. s a következő §§-ok értelmében bíróság előtt alkotott végrendeletek erejével biró közvégrendeletek csak ugy alkothatók ha az osztr. általános polg. törvénykv. 569., 587-592. és 594-5i)6. §§-aiban körülirt feltételeknek elég tétetik. Már pedig az osztrák polg. törvkönyv 589. §-a határozottan megkivánja, hogy az ily Írásbeli vagy szóbeli végrendelet felvételénél a bíróság legalább két birói tagból, vagy az egy bírósági személyt pótló két egyénből, illetve tanúból álljon. A bajor közjegyzői törvény 60. §-a szerint, a közjegyző által felveendő végrendeleteknél elöszabott négy feltétel egyikét, az ügymenetnél jelenlevő két tanú, vagy az eljáró közjegyzőn kivül egy más közjegyző jelenléte képezi. A tanuk csak az ÖrÖkszerzödéseknél mellőzhetők. A szász polgári törvénykönyv 2108. §-a hasonló értelemben intézkedik. Miután, mint fenébb emlitém, a közjegyző által felvett, és a közjegyzői okirat erejével felruházott minden más végrendelet közt különbséget teszek, ezen különbségek tekintetbe vétele mellett, más praemisumból kiindulva, B. ur véleményével homlokegyenest ellentétben álló eredményre jutok. Ugyanis a közjegyző előtt készitett, két tanú vagy egy másik közjegyző jelenlétében felolvasott végrendeletet oly okmánynak tekintem, mely mellett a „praesumtio juris et de jure" harczol; ezen okmány, ha az anyagi törvényben előirt praeceptiv vagy prohibitiv szabványoknak különben megfelel, semmiféle körülmények közt meg nem támadható. Hogy pedig az anyagi jog meg nem sértetik, garantiául szolgál a közjegyző szakértelmisége, s a mennyiben a fennálló anyagi törvény akár dolose, akár tudatlanságból mégis sértetnék, a végrendeletet készítő közjegyző az 1874. 35. t. cz 172. és 173. §§-ai értelmében vagyoni fefelösséggel tartozik. Másként áll azonban a dolog, ha a közjegyzőnek nyilt írásbeli végrendelet, közjegyzői okirat minőségével leendő felruházás végett adatik át. A közjegyzői törvény 83. §-a ugyanis ily esetben a közjegyzőt csak arra kötelezi, hogy meggyőződést szerezzen magának arról, váljon a végrendeletet átnyújtó fél az okirat nyelvén írni, olvasni tud-e? hogy az okiratot sajátkezüleg aláirta-e? stb., egy szóval csak arra, hogy a külformák megtartására ügyeljen, arról azonban, hogy a végrendelet szövege által az anyagi jog, (pl. a köteles rész meghagyása), figyelmen kivül hagyatott-e, a közjegyző felelősséggel nem tartozik; s az ily végrendelet csak azon hallgatólagos feltétel mellett válik közokirattá, ha a külkellékekek megtartásán kivül, az anyagi jog szabványai is szigorúan megtartatnak. A közjegyzőnél őrzés végett letett zárt végrendelet, felszólalásom tárgyát nem képezheti, minthogy az, a letéteményezés által, közokirati jelleget különben sem nyer.
