Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám - A FRANCZIA BIRÓSÁGOK MAGÁNJOGI GYAKORLATÁBÓL

51 és önkénykedéseket és igy a kártalanítás szükségét lehető kevés esetekre szorítsa. Ugy hiszem, hogy azért még nem is kell oly túlságos nagynak képzelni a veszélyt, mely a szóban levő elv elismerése folytán az állami kincstárt fenyegetné; ha pedig mindamellett oly esetek is fognak előfordulni, melyekben az államnak nem sikerült a fizetett kárpótlási összeget magának teljesen visszatérittetni, még mindig csekélyebb a veszély, ha xizon összeg az állami kincstárnak közvetve, tehát az összes honpolgároknak terhére marad, mintha azt az egyesnek kell hibája nélkül elvesztenie. A fiscalis tekintetek még is mindenütt csaknem leküzdhetetlen akadályt képeztek vagy képeznek most még a kifejtett elv általános elfogadása és következetes valósítása körül és kivált nálunk még csak szinte eltűnő szük körben tudott az mindeddig érvényre jutni. Míg pl. Francziaországban a tudomány és gyakorlat számos különös törvényre, de kivált a Code civilnek általános hangzású 1382 —1384-. czikkeire támaszkodva, egyhangúlag tanítja, illetőleg alkalmazza azon elvet, hogy speciális törvényeken alapuló néhány csekélyebb kivételtől eltekintve, az állam kétségtelenül kártérítéssel tartozik, még pedig első sorban, közegei által hivatalos állásukban elkövetett jogsértésekért 20); mig a németországi bíróságok tételes törvények hiányában a jog általános elveit következetesen alkalmazva túlnyomólag szintén az állam felelősségét vallják, itt-ott még különösen kiemelve, hogy ezen felelősségnek közvetlennek, nem csak subsidiariusnak kell lennie 21); mig particularis törvények ugyanott kivált a telekkönyveknek rendetlen vezetéséből származó károk megtérítésére határozottan kötelezik az államot22); mig Ausztriában is az állam legalább mint kezes és készfizető 23), mindazon kárnak megtéri20) Részleteket 1. S o u r d a t i. m. II. k. X. fej. 21) A S e u f f e r t-féle Archívban foglalt e kérdésre vonatkozó legfőbb torvényszéki Ítéletek közül kettő, a jenai és acellei legf. törvényszékeknek egy-egy ítélete (V. 174. és 281.) csak in s u b s i d i o teszik felelőssé az államot, az utóbbi (V. 281.) azonkívül csak oly feltétel alatt, hogy a kártevő tisztviselőknek alkalmazásánál culpa in eligendo lett elkövetve, a többi ily tárgyú ítélet azonban határozottan a feltétlen és közvetlen felelősség mellett van II. 54. II. 159., VII. 321., XVII. 123., 145. és V. 281. A fent említett cellei ítélettel egy szám alatt közöltetik, a müncheni legfőbb törvényszéknek egy Ítélete, mely szép s erélyes indokolása tekintetéből különösen tanulságos. 22) Lásd pl. Stobbe Handbuch d. deutschen Privatrechts H. k. a 95. §. végén. 23) 18 7 2. évi július 12-én kelt törvénynyel (bírod, törvénylap 112. sz.), mely az 1867 évi deczember 2l-én kelt alaptörvény 9. cz. kivitelére alkottatott.