Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - Büntető jogi reformunk és a sajtókérdés. Dr. Emmer Kornél értekezése. A magyar irók segélyegylete javára kiadva Budapest, 1878 [könyvismertetés]

177 müveket egy fogásra bemutatja és egyremásra halhatatlan o k n a k nyilvánítja, könuyen felköltheti azt a szemrehányást, hogy tudóshoz nem illő felületességgel járt el. A tudós fegyelmezett kritikájával nem fér meg, hogy érdemes, jeles munkákat hirdessen halhatatlanoknak; még kevésbé, hogy kétes értékű vagy épen egészen jelentéktelen termékeket magasztaljon. Még ráfoghatnák szerzőre, hogy vagy nem olvasta halhatatlanjait vagy pedig nem képes őket megbírálni, És ha már egyszer felkeltette szerző a felületesség gyanúját, nem kerülheti el, hogy a jury elleni támadása is bonczkés alá vétessék. Jeles, hirneves tudósok a büntető perrend üdvös, czélszerü sőt nélkülözhetetlen intézményének vallják az esküdtszéket; de vannak épen oly kitűnő írók és jogászok, a kik ez intézményt károsnak, félszegnek vagy legalább is feleslegesnek tartják. Abból tehát, hogy valaki ezen intézmény mellett vagy ellen szólal fel, nem lehet az iró alapos képzettségére vagy felületességére következtetést vonni. Minden az érvelésen fordul meg. Mittermaier, G 1 a s e r, Bar, M e r k e 1, W a h 1 b e r g, John, S t e n g 1 e i n, G n e i s t, Seuffert ésamiSzalaynk egyrészt, Bentham, Feuerb a c h, Schwartz e, B i n d i n g, S c h ü t z e és I h e r i n g másrészt nem azért jeles tudósok, mert amazok a juryt védelmezik, emezek pedig ellenzik, hanem mert védelmök és támadásuk tudományos készültségen, tudományos érvelésen alapszik. Ha ezentúl az esküdtszék támadóit fogjuk felsorolni, Ihering mellett fel lehet majd említeni E mm ert is; de nem hiszszük, hogy az érvelés tekintetében is melléje lehetne állítani. A szerző szerint a jury az angol jog félreértése folytán honosíttatott meg a kontinentesen, de az angol intézmény leltevései és sajátosságai hiányában, így azután félszeg verdiktek keletkeznek. Mindezek miatt, mondja azután a szerző, „sok gondolkozó mind inkább elfordul az intézménytől, s a kontinens már kezdi elejteni". Szerző ezt 1873. jogászgyülési beszédéből idézi, jeléül annak, hogy ma fs ragaszkodik szavaihoz, ma is fentartja véleményét. Hasonló érvelést az esküdtszék legújabb támadójának Iheringnek imént megjelent müvében 7), mely az esküdtszék és tanult biró kérdését futólag szóba ejti, hiába keresünk. Ha valaki a német tudóstól azt kérdezné, miért nem használta ő is azt a hatásos érvet, hogy a „kontinens már kezdi elejteni" a juryt, bizonyosan következő rendre utasítást nyert volna válaszul: Arról van tudomásom, hogy több jelen7) Der Zweck im Recht. Von Rudolph von Ihering, Geh. Just.-R. und ord. Prof. der Rechte in Göttingen. I. kötet. Lipcse, Breitkopf és Hartel. XVI. 557. 1. Érdekes feljegyezni, hogy a munka M e r k e 1, strassburgi tanárnak, az esküdtszék hívének van ajánlva. Az esküdtszék és bírák közötti párhuzamot 1. 401—413. 1.