Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - Der Zweck im Recht von Rudolf von Ihering, geheimem Justizrath und ordentlichem Professor der Rechte in Göttingen, Leipzich, 1877 [könyvismertetés]

172 sadalom javára alkottatik; csak annyiban létezik a jog az egyén czéljaiért, a mennyiben annak czéljai a társadalom czéljaival egyezők. Elismerjük a gondolat nagyságát és fontosságát a jog fejlődésére nézve, de kénytelenek vagyunk gyengéire is rámutatni, melyeket véleményünk szerint még Ihering érvelésének bámulatos élessége, nyelvének megragadó fénye sem képes elfedni. És ez azon tökéletes erőtlenségben és jogtalanságban áll, melyre Ihering az egyént a társadalom, illetőleg az állam igényeivel szemben kárhoztatja. Ha érvelését folytatjuk, arra az eredményre jutunk: hogy az egyén szabadság-köre csak a társadalom kegyelméből létezik, hogy az utóbbinak szabad ezen kört czélszerüségi tekintetből korlátozni, sőt egészen elvonni, me g s e m m i s i t e n i. Maga bevallja, hogy nem képes, az állam és a jog határát, az egyéni szabadság-körrel szemközt meghatározni és csak azon mentegetésben találja menedékét, hogy e határok kérdését megoldhatlannak nyilvánítja. Ezen felfogással függ össze, hogy Ihering az egyéni tulajdonnak mint „az egoismus telhetetlenségének" megsemmisítését jósolja, sőt azt abból a czélból kívánja is, hogy a világ javai a társadalom czéljainak megfelelőbb, azaz igazságosabb felosztásban részesüljenek. Végeredményeikben tehát Ihering érvelései csak az egyén teljes jogtalanságára vezetnek szemközt a társadalom korlátlan mindenhatóságával; a társodalom az ur, az egyén a szolga, eszköz az ur kezében. Az egyéni egoismus teremté a társadalmat, és ez felemészti nem Uranus gyanánt saját gyermekeit, hanem saját nemzőjét. Fejtegetése közben Ihering az állam és a jog csaknem egész területét érinti és ezen excursiókban rendkívül érdekes, tanulságos részleteket találunk. Utalunk e tekintetben p. o. a bűntett meghatározására. A bűntett ö szerinte a társadalom életfeltételeinek törvényhozás utján constatált veszélyeztetése ; abüntetés arányosítására nézve a veszélyeztetett életfeltétel fontossága és a veszélyeztetés nagysága irányadó. Ezen definitió által megmagyarázza Ihering azon feltűnő jelenséget, hogy egyes büntettek idővel eltűntek, mások felmerültek, mert a társadalom subjectiv nézete mind életfeltételeiről, mind pedig az egyes cselekmények veszélyességéről idővel tetemesen változott és még mindig változik. A büntetést pedig a társadalom biztosításának gyakorlati indokából, azaz kizárólag a hasznosság elvéből származtatja. Nagyérdeküek és minden irányban tanulságosak a szerzőnek fejtegetései az esküdtszékről. Az előadás tekintetében nem ismerünk a jogirodalomban fényesebb részletet. Ezt alantabb egész terjedelmében közöljük.