Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/9 / 2. szám - A POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS MÓDOSITÁSA. A m. kir. igazságügyministeriumban tartott értekezlet eredményei
161 intézhetnek, illetve a felek a biró által intéztethetnek (183. §.)T holott eddig a rendes eljárásban a perrendtartás 203. §-a szerint a biró a benyújtott kérdő pontokhoz kötve volt. Az újitás elméletileg fontos, mert egy új lépés azon czél felé, hogy a biró a per tényállásának kinyomozásánál ne legyen szorosan a felek által javaslatba hozott bizonyítási eszközökhöz és azoknak a felek által javasolt használati módjához kötve, hanem önállóan is működhetik az igazság kiderítése érdekében; de fontos gyakorlati szempontból is, mert így már nem fordulhat többé elő azon eset, hogy valaki tanubizonyitékától rendes perben azért elessék, mert az ügyvéd elnézésből a kérdöpontokat nem csatolta a perirathoz, mint az eddig gyakran előfordult. A most felhozott elméleti szempontból haladásnak tekintjük a bírói szemlénél felvett azon új intézkedést, hogy a bíróság proprio motu újabb szemlét rendelhet el. (197. §.) XXII. Az eskü általi bizonyítást a javaslat több pontban változtatta meg, de nézetünk szerint nemcsak nem jut kellő kifejezésre akár azon elméleti tan, hogy az eskü bizonyítási eszköz, akár a másik tan, hogy az eskü egyezségi feltételnek tekintendő, hanem e két, az esküről szóló tanban vezérelvül szolgáló alapeszme közti különbség a javaslatban figyelembe sem vétetett. A 208. §. intézkedése, mely a bíróságnak adja meg a jogot — a perrendtartás eddigi ellenkező intézkedése megváltoztatásával — az esküminta formulázására, világosan az eskünek bizonyítási természetére mutat, és ezt nemcsak a gyakorlatban felmerült visszaélések megszüntetése miatt, hanem elméleti szempontból is helyeseljük. De a javaslatnak azon intézkedése — ismét a perrendtartás megváltoztatásával — hogy azon esetben, ha csak a bizonyító fél bir az esküvel bizonyítandó ténykörülményről tudomással, az eskü alkalmazása az ellenfél beleegyezésétől függjön és a bíróságnak ne legyen joga ezt mint eddig belátása szerint megítélhetni, (215. §.) ismét világosan az egyezségi bélyeget nyomja az esküre. Ugyanezen ingadozás a két theoria közt kifejezésre jut az esküre nézve tett még néhány más módosításban. XXIII. A pótesküröl szóló szakaszszal (216. §.) csekély, de szerencsés változtatás történt az által, hogy a „fél" bizonyíték helyett, „nyomós, de nem teljes" bizonyíték kívántatott meg a póteskü feltétele gyanánt. XXIV. A javaslat még azon eseteket is szabályozza, midőn az esküre kötelezett fél idő közben akár büntetendő cselekmény elkövetése (223. §.) folytán az eskü letételre nem bocsátható, akár halál vagy más oknál fogva az esküt le nem teheti, s ez által a perrendtartásnak ^egy igen érzett hiányán segit, mert ott csak a halál esetéről történt provisio.