Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - A POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS MÓDOSITÁSA. A m. kir. igazságügyministeriumban tartott értekezlet eredményei

162 XXV. Az ötödik czímben a bírói határozatokra vonatkozó intézkedések az ügyvédi munkadíjak és költségekre vonatkozó két szakaszszal (233. és 234. §§.) bővíttettek. Ujabban szövegeztettek még a bírói határozatokba becsúszott tollhibák kijavítására vonatkozó szakaszok (236., 237. §§). XXVI. A bírói határozatok kézbesítésére vonatkozó szabályok érintetlenül hagyattak, mert nem tanácsos az alig a közönség tudatába átment kézbesítési szabályokon változtatni, nehogy megingattassék a kézbesítés biztossága és helyessége, mely az egész peres eljárás sikerének alapfeltételét képezi. Bővítve lettek azonban az eddigi szabályok egy eddig perrendtartásunkban nem ismert intézménynyel, a megsemmisítési keresettel (Nichtigkeitsklage). Ha bebizonyittatik. hogy felperes alperesnek előtte tudva levő lakhelyét elhallgatva, hirdetményi eljárást eszközölt ki, az egész eljárás semmis. Ennyit a perrendtartás 270. §-ában is kimondott, de az e czélhoz a határozat megsemmisítéséhez vezető utat és módot nem jelölte meg. Ezen hiányon segit a javaslat 249. §-a. A contradictorius eljárás mellőzhető nem lévén, a javaslat a megsemmisítés kérelmezésére keresetet rendel, minek folytán sommás vagy jegyzőkönyvi tárgyalás tartatik; a kérdés ítélet által döntetik el. Kimondja továbbá a javaslat, hogy a megsemmisítési kereset, a helytelen eljárás tudomásra jutásától számított 30 nap alatt, legkésőbben azonban az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 10 év alatt adandó be, nehogy egyfelől a jogosult a kereset megindításában gátolva legyen, s más felöl a kereset megindítása felette hosszú idő után ne történhessék (249. §.). A javaslat még 150. §-ában a posta utján történő kézbesítést is részletesebben szabályozza. XXVII. A felebbviteli rendszer a javaslatban új alapokra van fektetve. Már emiitettük, hogy a javaslat a külön semmitöszék megszüntetését tervezi, minek következménye, hogy a felebbviteli jogorvoslat nem lesz mint eddig kétféle, egy különös az alaki sérelmekre és egy különös az anyagiakra, hanem ugy az anyagi mint az alaki jogsérelmek orvoslására egyetlen egy jogorvoslati eszköz lesz, melynek igénybe vétele folytán a fokozatos felsőbb bíróság dönt a panaszolt sérelem tárgyában. XXVIII. Vezérelvül szolgált tehát a felebbviteli rendszer szabályozásánál, hogy minden birói határozat ellen fokozatos felebbvitel engedtetik meg a királyi táblához, illetve a legfőbb itélőszékhez. A javaslat az Ítéletek elleni felebbvitelt „felebbezés"-nek, a végzések ellen használandót pedig „felfolyamodásu-nak nevezi. (253. §.) A névben Kifejezésre jutó különbség a kettő közt még abban is nyilvánul, hogy a „felebbezés" a legfőbb ítélő-