Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/9 / 1. szám
17 törvénykönyv traditiojához csatlakozott. A német büntető törvénykönyv előmunkálatai alapján felállított tétel e tárgyban mindeddig meg nem döntetett. A 15 éven túlmenő időleges fogságbüntetés a büntetés komolyságát és czélját veszélyezteti. A javaslat igen bőven alkalmazza a pénzbüntetést és pedig ugy mellékbüntetésképen büntettek esetében, mint főbüntetés képen vétségek esetében. Arra nézve nem foroghat fenn kétség, hogy a pénzbüntetés a mai büntető jog elvei szerint fontos büntetési eszköz. Alkalmazása a franczia büntetőjog alapelvei szerint különösen akkor lesz helyén, ha a büntetendő cselekmény rugója a nyereségvágy, a gyalázatos meggazdagodás harmadik személyek rovására. De helyén van kevésbé büntetendő vétségek, p. a javaslat XXIII. és XXIV. fejezeteiben (a titoktartás megsértése) a végből, hogy a büntetések minél enyhébb kiszabása is lehetővé tétessék. Csak a határa ezen büntetési nemnek volt vitás, mert alkalmazásában a dolog természetéhez képest az egyenlőtlenség sokkal kirívóbb, mint a többi büntetések körül. Ez azonban legfeljebb serkentésül szolgálhat a biróra nézve, hogy kiszabásában ne csak subjectiv jellegét vegye számba a büntetendő cselekménynek, hanem lehetőleg objectiv jellegéhez alkalmazza a büntetést és e mellett az elitélt egyén vagyoni, szerzési vagy jövedelmi viszonyait is tekintetbe vegye. A büntetés lényegét nem érinti az a hatás, melyet az egyes esetben gyakorol; még a fogságbüntetés is némileg különböző hatással van. Helyeselnem kell a javaslatot abban az irányban, hogy a pénzbüntetést az átalános részben tárgyalja és nem utalja a különös részbe az egyes delictumok büntetésének szabályozásába. E rendszer, melyet az olasz javaslat is elfogadott, félreismerhetlen előnyökkel bir; ez által ugyanis a pénzbüntetés nem bélyegeztetik kivételes büntetésnek, hanem a többi büntetési nemek között foglalja el jogos helyét az átalános részben. így a büntetési rendszer nyer egységben, benső összhangzásban. Azt is helyeselni kell, hogy a pénzbüntetés maximuma (40Ü0 frt) is előzetesen megállapittatott, mert a biró különben felesleges szigorra csábittathatik. (A német b. tkv. 27. §-a és az osztrák javaslat 24. §-a csak minimumát állapítja meg a pénzbüntetésnek és az egyes deliktumok természetéhez képest különböző maximumoknak ad helyet). A bírónak a concrét büntetés kiszabásában nem szabad az egész büntetési rendszer feletti áttekintést szem elől téveszteni, mert ha ezt teszi, ha a büntetést singularis büntetésképen alkalmazza, annak a veszélynek van kitéve, hogy az enyhe büntetési nem enyhe voltát a repressio tulsága által paralysálja. A maximum tel jesen kielégítőnek látszik (nem marad el messzire azon maximumtól, 2000 trtól, mely a n. btkv. különös részében előfordul és nem megy nagyon túl azon maximumon, 5000 frton, . .. 2 MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1378 IX. 1.
