Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám

18 mely az oszt. javaslat különös részében előfordul) ; ha egyrészt a pénzbüntetésnek nem szabad túlságosnak lenni, nehogy a teljes vagy részleges vagyonelkobzás nem helyeselhető jellegét öltse magára, másrészt mégis hatályosnak kell lenni a büntetéssel való fenyegetésnek, azaz akként szabályozottnak, hogy adandó alkalommal a vagyonos egyén is elegendöképen sujtassék általa. A javaslat a birói megdorgálást nem vette fel a megengedett büntetési nemek közé és ebben is eltért a német btkv. büntetési rendszerétől. Indokolatlannak tartom — és e tekintetben hosszas gyakorlatomra hivatkozhatom — hogy egy oly büntetési eszköz vétessék fel a büntetési rendszerbe, mely jellegéhez képest a nevelés köréhez tartozik. Mint mellékbüntetést a javaslat csak a hivatalvesztést és a politikai jogok időleges felfüggesztését ismeri. A javaslat nem ismeri sem a polgári halált, sem az interdictiót, sem a jogkövetkezményeknek az individualizálás elvének túl hajtásából eredő nagy számát, melyek szükségképen a büntetendő cselekmények elkövetéséhez tapadvák. Az olasz javaslat szerint a fegyházra való minden elitéléssel a hivatalviselés joga és a politikai jogok élethossziglan törvénynél fogva veszendőbe mennek. A német b. tkv. ezen jogok elvesztését még a legsúlyosabb büntetésekkel sem kapcsolja egybe törvénynél fogva, hanem kizárólag a biró belátására bizza, hogy mikor mondja ki azok elvesztését. Az osztrák javaslat szerint e jogok elvesztése együtt jár a halál- és fegyházbüntetéssel; az elvesztés tartalmát azonban, mely időleges fogságbüntetés esetében legfeljebb tiz, illetőleg öt év lehet, a biró állapítja meg. Helyesebbnek tartjuk a magyar javaslat felfogását, mely szerint a mellékbüntetéseknek törvénynél fogva soha, még fegyház esetében sincs helye, hanem csak bizonyos, a törvény által meghatározott büntettek és vétségek esetében, továbbá soha élethossziglan, hanem a törvényben szabályozott, a biró által meghatározandó tartamban. A javaslat az ismeretes ir vagy progressiv rendszert fogadta el, a kivitelt (31. §. és kv.) mintaszerűnek kell nyilvánítani. Emberséges rendelkezések, minő a 32. §-ban foglalt, becsületére válnak a törvényhozónak. Helyes gondoskodása nem csak nagy feladatok körül nyilvánul, hanem azon törvényes ótalomban, melyet a társadalomból kiüzötteknek v isszaélések és sanyargatások ellen nyújt. Nevezetesen korlátokat szabott a javaslat 33. §-ában a magánelzárással történhető visszaéléseknek. A javaslat az újabb törvényekkel és javaslatokkal összhangzásban magáévá teszi a feltételes szabadonbocsátás rendszerét, mely bő tapasztalatok szerint kellő elővigyázat mellett jótékonynak bizonyult. Egyszerűek, minden kételyt kizárok a javaslat 48. és köv. §-ának erre vo-