Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)
1878/9 / 2. szám - A KERESKEDELMI TÁRSASÁGOK JOGI TERMÉSZETE
144 társaságok nem mint a többség elvén nyugvó s közvetlenül csak az egyes tagokat reílectáló societates, hanem lényegében mint egységek mint „corpora" szerepeljenek, jóllehet a societas nevét fentartották. Ennek megfelelöleg szervezetük és jogi alakjuk is olyan volt, hogy a tagok érdeke a társaság érdekével szemben bizonyos tekintetben háttérbe szorult, azaz, a jogok és kötelezettségek közvetlenül magát a társaságot, mint a tagoktól elvont egységet illették, s csak közvetve részesültek az egyes tagok a társaság hasznaiban. A társaság jogi személyisége magával hozta azt, hogy eltéröleg a societas privata-tól, a societas vectigalium egy tag halála folytán rendszerint fel nem oszlott, s hogy az örökösök a megholt tag jogaiba és kötelezettségeibe léphettek, a nélkül, hogy a társaság feloszlott és új társaság alakult volna stb. 2). Eltekintve azonban ezen antik példáktól, a modern kereskedelmi társulatok kifejtett nézetünk jogosultsága mellett a legkétségtelenebb bizonyságot szolgáltatják. Bármily kevéssé is legyünk azon helyzetben, hogy a kereskedelmi társulatok fejlődésmenetét azoknak keletkezésétől kezdve mai napig biztosan követhessük, s bármennyire igazat is kell adnunk G o 1 d s c h m i d t-nak „hogy a történeti kutatás jelen állapota a kereskedelmi jog terén még a külső fejlődésmenet kimerítő tárgyalását is nagy mértékben megnehezíti" 3); úgy még is nem vagyunk annyira adatoknak hiányában, hogy ne tudjuk, miszerint a kereskedelmi társulatok keletkezésük homályos korszakában lényegesen a magánjogi társaságból, a többség elvéből indultak ki 4), s hogy csak lassanként és sok akadályt leküzdve jutottak azon polczig, melyen ma állanak. Nem is kell elmúlt Uebersch. VI. 174. s k. 1., Salkowski i. m. 29. s k. 1., Cohn De natura societatum jur. rom. quae vocantur publicae. Heidelberg 1870. és Zum römischen Vereinsrecht. 1873., Renaud i. m. 2. s k. 1.. Troplong 1. m. Préface. — Némelyek tagadják, hogy a szóban forgó társulatok jogi személyek lettek volna, azonban alaptalanul. a) Váljon mennyiben lehet ezen societates publicae a mai részvenvvagy betéti társulatok elsó példái gyanánt tekinteni, mint ezt sokan állítják, e helyen nem kutatjuk. (L. ezen kérdésről különösen Renaud i. m. 2. s k. 1. R ö s 1 e r i. h. Ladenburg Busch-féle Archív für Theorie u. Praxis des alig. deutschen Handelsrechts VI. kot. 206. s k. 1., F i c k Zeitschrift für das gesammte Handelsrecht V. köt. 1—63. 1., Salkovski i. m. 38. s k. 1.). Annyit azonban szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy a kereskedelmi társulatok történetének vizsgálatában a római társulati viszonyokról megfeledkeznünk nem szabad, s hogy különösen ezen societates publicanorum azok, melyektől mindig szükséges lesz kiindulnunk, bármennyire hézagosak is azon adatok, melyek a római jog ezen legérdekesebb tüneménye iránt reánk maradtak. 3) Handbuch des Handelsrechts. 2. kiadás I. köt. 9. 1. 4) L. Entwurf eines Handelsgesetzbuches für die Preussischen Staaten. Zweiter Theil: Motive. 1857. 46. 1. -- A p á t h y. A magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Budapest 1873. 24. lap.
