Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - A KERESKEDELMI TÁRSASÁGOK JOGI TERMÉSZETE

145 századok sötétségéhe leszállnunk, hogy ezen fejlődésmenetről meggyőződjünk, mert jóllehet a 15. és 16. század kereskedelmi jogában a kereskedelmi társulatok jogi alakulása és jogi felfogása már bizonyos megállapodást mutat, ezen megállapodás azon időtől kezdve, hogy a kereskedelmi jog szabályozását a törvényhozás vette kezébe, mégis ismét veszendőbe ment, s igy a legújabb kor voltaképen ugyanazon fejlődési processuson ment keresztül, mely már régebben lefolyt. E tekintetben elegendő a Code de commerce és a német és magyar kereskedelmi törvények, különösen pedig a revideált belga Code de commerce között párhuzamot vonni, s eléggé meggyőződhetünk arról, mennyire nagy átalakuláson mentek keresztül a kereskedelmi társulatok, még pedig oly átalakuláson, mely határozottan azoknak jogi természetére vonatkozik. Ha ezen tüneményből kiindulva, a kereskedelmi társulatok jogi természetének kérdését praecisirozni akarjuk, úgy tulajdonképen csak arról lehet szó, váljon a k e r e s k d e 1 m i társulatok, a mint azok a mai kereskedelmi jogban általában jelentkeznek, eljutotta k-e már odáig, hogy a többség elve reájuk többénem alkalmazható, hanem hogy 1 é n y e g é b e n m á r a z egység, a jogi - személyiség e 1 v e a z, m-e 1 y a 1 a 11 azok sorakoznak? Ilyképen a kérdést formulázva, a felelet nem leend nehéz. A többség és az egység elve, a societas és universitás fogalma oly egyszerű, a két fogalom annyira világosan fekszik előttünk, miszerint csak a tén}rleges viszonyokat kell behatóan vizsgálnunk, hogy a feltett kérdésre biztosan felelhessünk. Ha a jogászok, kik a kereskedelmi társulatok jogi természetével foglalkoztak, a kérdést maguknak igy tették volna fel, meg vagyunk győződve, hogy sok tévedés, sok zavar kikerültetett volna. Azonban a legtöbb előtt a societas és universitás nem csak egy fogalmi ellentét, a mit mi is elismerünk, hanem az emberi egyesületek maguk, a societas és universitás s u fost ratu mai is úgy tekintetnek, mintha ezekben változás, átalakulás lehetetlen volna. Ennek oka főleg abban kéresendő, hogy a societas és universitás nem csak jogi formának vétetett és vétetik, hanem materialis jelentőséggel bírónak is tekintetik. Pedig nevezetesen a societasra nézve legkönynyebben juthattak volna annak formai jellegének öntudatára, ha tekintetbe veszik, hogy a societas a szerződések tanában szerepel, s hogy a szerződés fogalmilag nem materiális jogviszony, hanem csak forma, melyben a jogviszonyok jelentkeznek 5). É) Ezt félreismeri különösen M a r b a c h „Ein Wort über den Rechtscharakter der Actiengesellschaften. Lipcse 1844. 26. lap.