Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - A KERESKEDELMI TÁRSASÁGOK JOGI TERMÉSZETE

143 Ellenben nyilvános testületeknél különös intézkedés hiányában a fenmaradt vagyon mindig urafogyott gyanánt kell hogy tekintessék, mert ezeknél a tagok a testületi vagyon tekintetében sem „j ó ls z érzett jogokkal" nem birnak, sem általában nem tekinthetők törvényes örökösök gyanánt. Tökéletesen igazat kell tehát adnunk W i n d s c h e i d-nek, midőn azt mondja: „Die Behauptung, dass das Vermögen der aufgelösten Corporation i m m e r an ihrc Mitglieder falle, ist eben so irrig, als die entgegengesetzte, dass dies n i e der Fali ist".81) Ezeket találtuk szükségesnek tulajdonképeni feladatunk megoldása tekintetéből előrebocsátani. A mennyiben a jogi személyekre vonatkozó s itt érintett egyes kérdések még behatóbb vizsgálatot igényelnének, ezekre dolgozatunk folyamában még alkalmunk lesz visszatérni; a mennyiben pedig a jogi személyekre vonatkozó más kérdések bírnának még befolyással a kereskedelmi társulatok jogi megítélésére nézve, azokat kellő helyen szintén tekintetbe fogjuk venni. MÁSODIK FEJEZET. A kereskedelmi társulatok jogi természete iránti kérdés formulázása és a különböző nézetek általában. Hogy a társulati jelenségek nem egyszer s mindenkorra megállapodott formákban jelentkeznek, melyekkel szemben csak a jogi felfogás változik és fejlődik, hanem hogy ellenkezőleg az emberi egyesületek maguk is változnak és alakulnak a többség és az egység elve szerint: kitűnik már aromái jogból, mely több példáját nyújtja nekünk annak, hogy lényegesen a societás alapján nyugvó és közkeresetre irányuló egyesületek bizonyos körülmények behatása folytán, mint egységek, mint testületek kezdtek szerepelni. E példák a már említett societates publicanorum (vectigalium publicorum) aurifodinarum, argentifodinarum, salinarum, melyek tisztán az egyes tagok magánérdekeit tartván szem előtt, ennek daczára a forgalomban mint jogi személyek ismertettek el Azon ügyletek nagy jelentősége és kiterjedt köre, melyeket nevezetesen az államadók bérlői magukra vállaltak, szükségképen magával hozta azt, hogy ezen 81) L. Pand, I. 62. §. 2. jegyzet. ') Ezekre vonatkoznak a fentebb emiitett helyek, melyek hibásan valamennyi societasra alkalmaztatnak, t. i. L. 22. D. de ndej. et marid. (46, 1) és L. 3. §. 4. D. de bonor. poss. (37, 1.). — V. ö. a szintén idézett L. 1. pr. D. quod. cuj. univ. (3., 4.) ; továbbá L. 59. pr. D. pro socio (17, 2), L. 60. (59) §. 1. D. de heredibus instituendis (-28, 5), L. 3. §. 1., L. 9. §.4, L. 13. pr. D. de publiconis et vectigalibus et commissis (39, 4.). L. 31. §. 1. D. de furtis (47, 2.). — Bővebben értekeznek ezen társulatokról: Schmid Archiv f. civil. Praxis 36. köt. 166. s k. 1., Rosler Zeitschr. f. d. gesammte Handelsr. IV. kot, 274. s k. 1., Unger Krit.