Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - A kötelmi jog általános elmélete az ausztriai jog szempontjából, tekintettel a római jogra s ujabb törvényhozásokra. [könyvismertetés]

61 De szerzőnk menten tartá magát egy másik szélsőségtől is,^ melynek terjesztői köztünk szinten nem hiányoznak. Minden előszeretete mellett, melylyel a római jog iránt viseltetik s mely vele munkája első soraiban azt mondatja, hogy a „római joga magánjog összes részei között a kötelmi jog tekintetében — — aratta a modern jogéletben és törvényhozásban a legteljesebb diadalt:" férfias és tiszteletre méltó nyíltsággal — némely orthodoxnak bizonyosan nem csekély szívfájdalmára — beismeri, hogy a római jog, mint nem a mai kor szülöttje, oly a „folyton élénkülő s emelkedő forgalom által előidézett és kifejlesztett, tehát a rómaiakra és a római jogra nézve teljesen ismeretlen viszonyok és intézmények"-kel áll szemben, „a melyekre a római jognak szabványai — megfoghatólag — számítva nem is valának, valamint egyátalán a római jog forgalom nehezítő, túlságos formalismusának bilincseiből mindinkább kibontakozó, újkori szabadabb és gyorsabb forgalmi élet is, melynek tekintetében annak ebből kifolyó tételei legnagyobb részben elavultakká és alkalmazhatlanokká lettének, természetszerűleg, sőt szükségképen nem egy római jogi elvnek lényeges módosítását, átalakítását, vagy épen teljes mellőzését, illetőleg újabbak s megfelelőbbek által való pót ását, vagy legalább mellettük még ujaknak felállítását" igényli. (4. 1.) A mit tehát szerzőnk szóban forgó munkájában ad, az valamint nem az osztrák kötelmi jog, úgy a római sem, hanem tisztán tudományos, á 11 a 1 á n o s e 1 m é 1 e t e a kötelmi jognak, vagyis az, mire — zilált viszonyainknak közepette — legnagyobb szüksége volt és van első sorban a magyar jogászközönségnek, másodsorban — mint hinni szeretem: közel jövőben — a magyar törvényhozónak is. Ennyit szerző munkájának átalános jellemzéséül, melynek helyességét — a czimlap és bevezetés felületes elolvasásából származható előítéletek ellenében — ám bizonyítsa egy példa ! Szerző a „kötelem fogalma s természete'1 kifejtésének szentelt, a 24-ik laptól a GG-ik lapig terjedő monographicus értekezését három részre osztja. Az I. r. számmal jegyzett első részben, teljesen önálló érveléssel abból indul ki, hogy ,,az embernek phisikai és társadalmi létéből eredő életviszonyai, illetőleg a javaknak és erőknek ezek által mellözhetlenül megkívánt forgalma, jogi közvetítésének és létesítésének szüksége — — az, mi a kötelmi viszonyokat a jogban életbe hivta s mintegy megteremtette" (26 1.), — és hogy „minden köfelmi viszony létrehozásához — a nélkülözhetlen két személyen kivül — még a köztök e viszonyt előidéző, külön kötelező tény, tehát valamely factum obligatorium létesülése is, mint jogalap, mcllőzhetlcnül megkívántatik" (30 1.); — kifejti