Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - A kötelmi jog általános elmélete az ausztriai jog szempontjából, tekintettel a római jogra s ujabb törvényhozásokra. [könyvismertetés]

02 továbbá, hogy „a kötelem a szolgalommal állítható párhuzamba," mert „miként a szolgalmak által a tulajdonnak természetes szabadsága szorittatik meg: akként a kötelmi viszonyok által meg a személynek természetes szabadsága tapasztal korlátolást" (29 1.), — megjegyezvén azonban, hogy „a kötelmek által az adósnak a szabadsága jobban, mint ezt a forgalom szüksége megkívánja, meg nem szorítható," a miért is „az egész kötelmi viszonynak czélja nem is annyira a kötelezett szabadságának megszorítása, mint inkább a kötelezett bizonyos irányú tevékenységének a jogosított számára való biztositása, a melynek elérésére amaz csak eszközként jelentkezik (31 1. az 5. jegyz. és a szöveg); — végre megállapítja, hogy a kötelem által létesített „szabadságmegszorításnak olyannak kell lennie, hogy általa e czél meg is valósulhasson, tehát olyannak, melynél fogva a kötelezett eme tevékenysége jogi szükségességgé legyen, azaz: annak elvégzésére — vagy mennyiben ez netán hibájából lehetetlenné vált, a jogosítottnak ez által okozott hátránya pótlására — kényszerrel is szorittathassék," mi végből a kötelemnek „bíróilag érvényesíthetőnek vagyis szabályszerüleg keresettel felruházottnak kell lennie, minélfogva a kereset nélküli kötelmek (az u. n. naturális obligatiók) csak csonka jogi jelenségeket képeznek,'' mig másrészt „általuk csakis oly cselekmények véghezvitelére alapitható jogi kötelezettség, melyek vagyoni jelentőséggel vagyis értékkel birnak, avagy legalább végelemzésben ilyenre visszavezethetők" (32. 1.); s mindezek nyomán vezeti le a kötelmi viszonynak, nem az osztrák polgári törvénykönyv által adott vagy annak rendelkezéseiből kimagyarázható, hanem a szerző által megállapított fogalmát, azt következőleg határozván meg: „A kötelem (obligatio) azon (vagyoni) j o g v i s z o n y, melynél fogva valamely személy valamely öt jogosító, a másikat pedig kötelező jogi tény (factum obligatorium) alapján jogot nyer, ezen meghatározott másik személytől bizonyos vagyoni jelentőséggel b i r ó, vagy legalább arra visszavezethet ö c s e 1 e k m é n y v é g h e z v i t e 1 é t követelni". (33. 1.) Láthatni ezen fogalomhatározásból, hogy szerző szerint — amint azt egyébiránt utóbb a 34-ik lapon kifejezetten is mondja — a kötelem elnevezés eme jogviszonyt a maga egészében öleli fel, „összefoglaltatván az alatt mind a jogosítottnak a kötelmi viszony folytán nyert uralma, tehát szabadságának ebben foglalt kiterjesztése a kötelezett akaratának bizonyos irányzatára vonatkozólag, mint az ennek szabadságában eme jogi hatalom által eszközölt megszoritottság is". Ekkép a kötelemnek sz eri n te helyes fogalmát szerzőnk meghatározván, mi közben az övével ellentétes véleményeket