Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - Bíráló megjegyzések fizetésképtelen adósok hitelezőinek kielégítéséről készítettt törvénytervezethez

22 tak, bizonyítékaitól egészen vagy részben elesett, avagy esetleg a támadás joga a tervezet 18. §-a értelmében elévült. — Ezen esetre való tekintettel tehát az előzetes biztosítás joga, melynek a hitelező javára kellene szolgálni, az adós és esetleg vele közel nexusban álló támadott előnyére fog szolgálni. Ki a magyarországi adós érzületeit ismeri, concedálni fogja, hogy a jelzett ut nem csupán kivételesen fog a támadó per megindítása czéljából igénybevétetni. — Ellenérvül és a tervezet szövegezése mellett felhozhatnák, hogy az adós a biztosítási végrehajtás foganatosítása és az ítélet jogerejüsége közötti időben új vagyonra tehet szert, vagy legalább is a hitelező új végrehajtási alapot fedezhet föl, melyen követelésére a támadó per zaklatásai nélkül is kielégítést nyerhet. Ámde viszonyaink között, tekintettel az új vagyon szerzés nehézségeire, ez érv nyomós voltát elismerni képes nem vagyok. A 2. §. 1. pontja továbbá mellőzi az osztrák tervezet azon intézkedését, mely szerint a fizetésképtelenség akkor is beállottnak vélelmezendő, ha a lefoglalt tárgyak a bejelentett igényekre való tekintettel elégtelenek a felperesi követelés kielégítésére, illetve fedezetére. A tervezet szerzője attól tart, hogy a támadni készülő hitelező álnév alatt fog igényt bejelenteni, hogy támadási jogát érvényesíthesse. — Az igény, szerző szerint, csupán egy darab papiros, melyből nem az következik, hogy a hitelező nem fog pénzéhez jutni, hanem az, hogy későbben jut hozzá. Szerző ezen érvelésével sehogysem tudok megbarátkozni. Eddigi ügyvédi működésem arról győzött meg, hogy az igény legtöbb esetben csakugyan nem több egy darab papirosnál, de ez veszedelmes voltán mit sem változtat. Hiába kutattam statistikai adatok után, hogy az igényperek mely számának lett nálunk egy éven át hely adva; számokat tehát állitásom igazolására nem producálhatok, de azt hiszem, hogy nem túlzok, ha azt mondom, hogy az igénykeresetek legalább 75 %-a a kereső javára dől el. Tagadhatatlan, hogy e részt sok függ, de nem minden az ügyvéd erélyétöl és tevékenységétől. Tessék az ügyvédnek még oly erélyesnek és óvatosnak lenni, ha a nagyobbára — legalább a perek e neménél — tág lelkiismeretű tanú megesküszik arra, hogy ö jelen volt, mikor »A« az igényelt tárgyakat vásárolta és kifizette, saját két ép szemével látta, hogy azok igénylőnek átadattak ! Hát még legújabban a közjegyzői intézmény régiméje alatt! A nő elmegy férjével a közjegyzőhöz; utóbbi kijelenti, hogy a lakásán levő tárgyak mind neje tulajdonait képezik, mert ö azokat neje hozomány-pénzén szerezte stb. Közjegyzői okmányt vétet föl s kezdődik az igénylés. Bíróságaink legújabb időben hasonló esetek alkalmával az igénylöt a közjegyzői okmány mellett még annak külön igazolására szorították, hogy az