Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - A nyilvánkönyvek közhitelessége

14 mi a telekkönyvbe bejegyezve nincs: azt ezek tekintetbe venni nem kötelesek. Felső bíróságaink jognézetét ezen § körül nem ismerjük ; a döntvénytárban nem találhattunk idevágó határozatot. Van azonban a legfőbb itélőszéknek egy határozata azon esetre vonatkozólag, midőn a bejegyzés az okirattal ellentétben áll. A határozat ily esetben a bejegyzést tekinti irányadónak, tehát a telekkönyvi állapotot állítja fel szabályul.15) Ezen határozat logikája után indulva, nem lehet kételkednünk, hogy a curia az előbb megpenditett esetet is a publica fides szellemében döntené el. A közhitelességi elvre nézve jelentőséggel bir a 104-ik §. azon határozata, mely szerint telekkönyvi följegyzések tárgyát oly viszonyok és tények képezik, melyek „a telekkönyvi följegyzés által csupán azon személyek érdekében t é t e t n e k közzé, kik a fekvöségek- vagy j e 1 z á 1 o g i követelésekről jogügyletet akarnak kötni, a nélkül, hogy az előjegyzés elmulasztásával bárminemű jogi következmény lenne összekapcsolva". Ilyenek kiskorúság, atyai vagy gyámi hatalom meghosszabbítása, gondnokság és csőd. E §. szerint ezen viszonyoknak, a telekkönyvben ki nem tűntetésök daczára is a nyilvánkönyvi jogok iránt szerződő feleket kötelezni fogják. A följegyzés itt csak óvatossági intézkedés a telekkönyvi hatóság részéről, melynek elmulasztása semmi jogi következménynyel nem bir. Annak tehát, a ki a nyilvánkönyvi jog iránt alkudozásba lép, a személyes rendelkezési képesség tekintetében nem kell beérni azzal, a mit a nyilvánkönyv állit, hanem e szakasz szerint nyilvánkönyvön kívül is meg kell győződnie a szerződő fél rendelkezési képességéről. Terhes, és a nyilvánkönyvi forgalmat igen akadályozó szabály ez, mely sok esetben keresztülvihetetlen. Csak egy példát idézek. A központban székelő jelzálogintezetek, melyek a bemutatott telekkönyvi kiadványok alapján engedélyezik a kölcsönöket, miként győződjenek meg nyilvánkönyvön kívül a 15) 1874. ápril 29. 3327. k. sz. a. legfőbb itélöszéki határozat. „A telekkönyvi bejegyzés hatálya a telekkönyvbe történt bevezetés szerint bírálandó meg, s ha a bejegyzés az okirattal ellentétben áll : a bejegyzés tartalma szerint a bejegyzendő jognak csak azon közelebbi meghatározása: biralandók meg, melyek magából a telekkönyvből ki nem tűnnek." (Döntvénytár XII. 47. 1.)