Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)
1876/5 / 2. szám - A fizetésképtelenné vált adósok jogcselekvényeinek megtámadhatásáról alkotandó törvényhez
99 h ogy ezáltal mintegy előkészíttetnék az u t, mely az elvnek áta 1 áIios alkalmazását minden esetre csak könnyítené. Igaz, hogy ez által egy és ugyanazon bíróság a perek különféleségéhez képest különféle eljárást volna kénytelen követni, hogy az eljárás minemüségét most már nem a biróság, hanem a perek minemüsége szabályozná, szóval hogy az eljárásra nem a formális, hanem a materialis különbség volna döntő és irányadó. De kérdem, minő hátránynyal van egybekapcsolva, ha ugyanazon biróság megtámadó pereknél más eljárást követ, mint egyéb ügyekben, és nincs-e már hasonló különbség — habár egészen más irányban — törvényileg statuálva az által, hogy ugyanazon biróság majd mint polgári törvényszék, majd pedig mint váltó- avagy kereskedelmi biróság különféle módon tartozik eljárni? De maga a kivitel sem volna szerfölött nagy nehézséggel egybekötve, mert fennálló perrendtartásunk ez által legkevésbé sem érintetnék és ez eljárás csakis a megtámadó perek eseteire lévén szorítva, csakis ezen esetekre való tekintettel igényelne törvényes szabályzást. És végesvégül megtámadó pereknél csak a. bizonyítás szabad méltatása elvének alkalmazása által várhatván üdvös eredményt, mely hitelviszonyainkat erösbiteni képes, ezen elvnek gyakorlati alkalmazása pedig közvetlen eljárás nélkül nem csak illusiorus, de merőben lehetetlen lévén : azon alternatíva előtt állunk, hogy vagy oly törvényt alkotunk, mely a kitűzött czélnak megfelelni képes leend, avagy — a mi nálunk nem épen példa nélküli dolog — olyat, mely irott malaszt marad annak jeléül, hogy meg van bennünk az akarat valamit teremleni, a nélkül, hogy kellő tetterővel is bírnánk a kitűzött czél megvalósítására. MAGVAU IGAZSÁGÜGY. 1876. V. 8