Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám - A fizetésképtelenné vált adósok jogcselekvényeinek megtámadhatásáról alkotandó törvényhez

98 a per kimenetele legtöbb esetben a külvilág elöl gondosan elzárkózó, tehát oly tények bizonyításától függ, melyek ellenében a szigorúan vett bizonyítási szabályok eredményhez nem vezethetnek. Kétségbevonhatlan tehát és az osztrák tervezet is elismeri, hogy a szóban forgó törvény gyakorlati érdekének főleg — szerintem egyedül és kizárólag — csakis a bizonyítás szabad méltatása elvének alkalmazása vagyis oly bizonyítási tan felelhet meg, melynél a biró nem köteles meggyőződve lenni arról, a mit nem hihet, de másrészt szabad hinni ott, hol perrendszerü bizonyítás nélkül is meg van győződve. A nehézség mindössze abban fekszik, hogy utat és módot találjunk, mely által az egyedül helyes és czélhoz vezető elv alkalmazásának akadályai elhárithatók. E mód jelen perrendtartásunk mellett abban volna megtalálva, ha megtámadó pereknél a collegialis bíróság előtti közvetlen eljárás hozatik be olyképen, hogy a per előkészítése maguk a felek által törvénykezési rendtartásunk határozmányaihoz képest fölveendő jegyzőkönyv által eszközöltetnék. A törvényszék a jegyzőkönyv berekesztése, illetve beterjesztése után a felek és tanuk meg idézése mellett — mennyiben ezek kihallgatását szükségesnek látja — az ügy nyilvános tárgyalására határnapot tűzne ki, a feleket és tanukat saját szine előtt kihallgatná és ekkép képes lenne az ügy felelt a bizonyítás szabad méltatása elvének alkalmazásával határozni. Tudjuk, hogy nálunk még tekintélyesebb jogászaink egy része is ugy van meggyőződve, hogy Verulami Baco szerint „optima lex, quae minimum reliquit arbitrio judicis" és hogy sokan vannak kik legalább is jelen igazságszolgáltatási viszonyainkra való tekintettel a közvetlenség behozatalát nem tartják időszerűnek. A közvetlenség előnyei és életbeléptetése föltételei felett értekezni, e helyütt elvonna a kitűzött czéltól. De ha igaz is, hogy igazságszolgáltatásunk ma még a középszerűséget sem haladta meg: én részemről mégis jobb véleménynyel vagyok még jelen viszonyaink felől is, semhogy a közvetlenségnek megtámadó perekre leendő, tehát részleges behozatalától üdvös eredményt ne remélnék. A mellett a közvetlenségnek ilyképen a perek bizonyos nemére leendő behozatala azon további és minden esetre figyelmet érdemlő befolyással lenne,