Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám - A fizetésképtelenné vált adósok jogcselekvényeinek megtámadhatásáról alkotandó törvényhez

07 bályokhoz kötve lenne, az összes felhozott körülmények lelkiismeretes megfontolása után Ítélné meg: fenforognak-e a megtámadás föltételei vagy nem? egy oly törvénynek, minőnek alkotása czéloztatik, legjobban megfelelne; különösen ha tekintetbe vétetik, hogy megtámadó pereknél nagyobbára oly ténykörülmények bizonyításáról lesz szó, melyek külsőleg csak ritkán nyilvánulnak világosan, mint többi között valamely körülménynek tudása vagy nem tudása. A tervezet ez elvet még sem vélte elfogadhatónak, mert attól tart, hogy az tekintettel a fennálló perrendtartásra, illetve Írásbeli eljárásra, holt betű fogna maradni. A tervezet elismeri, hogy a bizonyítás szabad méltatása alkalmazásának alapföltétele, miszerint a bizonyítás fölvétele az ítélő törvényszék színe előtt történjék. Ha a felek és tanuk nem az ítélő törvényszék színe előtt hallgattatnak ki, a bizonyítás szabad méltatása elvének alkalmazása inkább árthat mint használhat, és miután a fennálló törvénykezési eljárás gyökeres változását előidézni időszerűtlennek tartja: jónak látta magát a helyesnek elismert elvet a törvénykezési rendtartás gyökeres átalakításáig elnapolni. Elismerjük, hogy megtámadó pereknél felette fontos és nehéz kérdések fognak elbírálás alá kerülni, és azért osztjuk a tervezet felfogását, hogy a megtámadó perek elbírálása collégialis bíróságra bizassék. Tesszük ezt annál készségesebben, mert collegialis bíróságaink garantiát nyújtanak arra nézve, hogy az elbírálásuk alá jövő fontos jogviszonyokat érintő kérdések helyesen fognak megoldatni. — Elismerem azt is, hogy a jelenlegi collegiális bíróságok előtti Írásbeli eljárás mellett a bizonyítás szabad méltatása elvének alkalmazása holt betű maradna, és végre azt sem lehet kétségbe vonni, hogy mi sem fogjuk perrendünket egyhamar gyökeresen és a közvetlenség elve alapján átalakítani. De mindezek daczára sem vagyok képes abban a gondolatban megnyugodni, hogy még most a részleges reform is lehetetlen. Ellenkezőleg azt hiszem, haladásunk egyik föltétele, hogy az alkotandó űj törvénynél, igazságszolgáltatásunk habár még messze fekvő átalakításának jövőjére már most tekintettel legyünk. Azt senki sem fogja kétségbe vonni, hogy azon törvénynél, melyről jelenleg szó van, a bizonyítás módja elsőrangú fontossággal bir, mert — mint már említtetett —