Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám - A fizetésképtelenné vált adósok jogcselekvényeinek megtámadhatásáról alkotandó törvényhez

93 Ha azon egyes eseteket vesszük fontolóra, melyekben az adós jogcselekvényeinek megtámadása a hitelező érdekében megengedtetik : ezek közül mindenek előtt azon határozott esetek csoportja hasítandó ki, midőn a megtámadás által nem egy meghatározott vagyonrész kiadatása avagy e vagyonrész értékének megtérítése, hanem egyesegyedül az czéloztatik, hogy a megtámadott, egy az adósnál kényszereladás folytán bejött vételár felosztásakor, a befolyt tömeg ellen támasztott igényeivel e 1utasittassék. Mig egyéb esetekben a megtámadás és annak eredménye az adós összes hitelezőinek érdekében lehet, ezen egyetlen egy esetben az érdek csakis a hitelezők azon csoportjára szorítkozik, kik a befolyt vételárból kielégítést keresni egyátalán jogosítva vannak. A megtámadás eredménye ez esetben az adós többi hitelezőire nézve érdekkel épenséggel nem bir és a megtámadás ezen esete az adós csődjétől is egészen független lévén : már ezen eset külön jellege is bizonyára megérdemli a törvényhozás figyelmét és már ezen egy esetre való tekintettel sem lehet a megtámadást az adós csődjétől föltételezni. Könnyen megtörténhetik ugyanis, hogy az adós azon hitelezői, kik a kényszereladás folytán befolyt vételárra igénynyel nem bírnak, épen nem látják érdékökben, adósuk ellen a csődnyitást szorgalmazni ; vagy hogy az adósnak azokon kivül, kik a befolyt vételárra igénynyel bírnak, hitelezői egyátalán nincsenek ; és végre könnyen képzelhető azon eset is, hogy a vételár felosztása idejekor avagy később hiányoznak azon törvényes kellékek, melyek alapján a csőd eredmény nyel kérelmezhető lenne. Ezen lehetőségekre való tekintettel tehát a megtámadás, ha az az adós csődjétől tétetnék függővé, egészen illusorlussá válnék és a hitelező legjobb esetben is kénytelen lenne a megtámadás lehetővé tétele czéljából adósa ellen a csődnyitást szorgalmazni, hogy aztán a csődtömeg támadása folytán követelésére egy oly csekély hányadot nyerjen, mely talán a csődnyitás körüli költségeit sem fedezi. De ezen kivételes esettől eltekintve sem indokolható, hogy a megtámadás megengedése az adós csődjétől föltételeztessék és csakis csőd esetére szorittassék, habár igaz, hogy a csődön kívüli megtámadás gyakorlati kivitele a legnehezebb