Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám

@eák $erencz. S;ül. 1803. okt. 17. — Meghalt 18-6. január 28. A kinek elhunyta a\ ország tanácsában közügyeink minden ágára pótolhatlan veszteségnek jelentetett; a kinek ravatalánál a király mélyen meghatottan és az át alános fájdalomban os\to\kodva a nemzet előtt nyilvánítja, hogy hálás elismerése követi őt sitjába, melyre koszorút küld; a kinek sirja felett egy nemiét fog kegyeletes gyászban őrködni és a kegyeletet átplántálja nemzedékről nemzedékre, a mig magyar lesz e\en a földön; a kinek emlékét a világtörténelem fogja a\ enyészettől megóvni: Deák Ferencz gyászos elhunytában mi nem csak az erkölcsi nagysággá magasuló jellemet, hazájának leghívebb fiát, az erkölcsi és szellemi fölénye által tündöklő statusférfiút, hanem Magyarország legnagyobb jogászát, minden idők és nemzetek jogászi ingeniumainak egyikét siratjuk. A jog történetének azon kevés óriás-alakjai közé tartozott, kire méltóan alkalmazhatók Cicero szavai: »domns iurisconsulti est oraculum totius civitatis.« Deák Ferencznek jelentékeny része volt az 1843-ki büntető törvénykönyv kidolgozásában. Az első ministeriumnak 1848-ban ő volt igazságügy minist ere. E korszakról irja egyik tisztelője: »Mint törvényhozó az igazságügyi rmzőn senki sem birt annyi képességgel mint ő; ő irta volna a legjobb, legalaposabb, viszonyainknak legjobban megfelelő codexet.* Ha igy kellett őt 1848 után