Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám

jellemezni, mit mondjon a\ a korszak felőle, a mely 1861-diki feliratait, 1865-ből ^adalékát a magra?' köy'ogho%,« 1867-diki államalkotó codificaiióját ismeri! Elérhetetlen eszményképe marad ő a jelen és késő nemzedéknek, mint a jognak és igazságnak nagy mestere, a kinél a jognak és igazságnak tudása Összeesik a jognak és igazságnak megcselekvésével. Elérhetetlen eszménye lesz ° a jogász?'Hágnak, hogy az inductiót a jog és igazság világában bámulatra gerjesztő biztossággal alkalmazva, érvelésének minden egyes láncszemét a való életből merítette és ily utón megdönthetetlen, nemzet kincseivé válható eredményekre jutott. Elérhetetlen eszménye lesz a fogászvilágnak a törvény értelmének felfejtésében, a jog és igazság megvédésében, törvényalkotó bolcseségében. Egy nemzet hallgatta meg minden szavát, mert az egész nemzet, a legegyszerűbb és legnagyobb elmék megértették világos, biztos érvelését. Igen, jogászi érvelésének tökélye és diadalmas hatalma biztosítják Deák Ferenc^ nek mint jogásznak halhatatlanságát. Az ő lángelméjének eszmevilágára alkalmazható, a mit a nagy jogás%nem%etnek országokat hóditó jogtudományáról klasszikus egyszerűségben mondottak: »Jurisprudentia est... iusti alque iniusti scie)itia.« — — A nemzet gyászából kiváló rész jutott a jogászvilágnak, mely könnytelt szemekkel rójja le a kegyelet adóját a nagy halott iránt.