Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A büntető törvényjavaslat tárgyalása. A képviselőház igazságügyi bizottságából

381 vonván maga után, a bizottság tanácskozásainak folytatását a húsvéti ünnepek eltelte utánig felfüggesztette. Megemlítvén még, hogy a bizottsági üléseken Horváth Boldizsár elnökölt, a törvényjavaslatot az igazságügyministerium részéről P e r c z e 1 Béla minister s Csemegi Károly államtitkár képviselték, az előadói tisztet pedig Pauler Tivadar teljesité, saját feljegyzéseink nyomán lehetőleg kimerítő rajzát adjuk a következőkben az ápril 3—7-ik napjáig tartott bizottsági tanácskozások menetének: Horváth Boldizsár elnök megnyitván a tanácskozást, kitűzi annak tárgyává az igazságügyminister által előterjesztett „magyar büntető torvényköny v"-et „a bűntettekről és a vétségekről". Megkezdetvén a javaslat átalános tárgyalása Pauler Tivadar előadó szólalt fel először. Kiemelte a büntető-törvény fontosságát úgy az állam, mint a magánosok szempontjából. Nem elődeink hanyagságának, hanem a viszonyoknak tulajdonithatni, hogy még nem birunk ily törvénynyel. Hivatkozik M. Therézia s az országgyűlések e tekintetben tett kezdeményezéseire s az 1843-ki országgyűlés átalános elismerésben részesült tervezetére, melyet azonban most — a büntetőjog újabb nagy fejlődése után — nem lehetett volna átalános tárgyalás alapjául elfogadni, s az igazságügyministernek annak felhasználásával s a tudomány újabb vívmányainak tekintetbe vételével újat kellé készíteni. A jelen tárgyalás alapját képező javaslat a bűntettekre és vétségekre szorítkozik, lényeges benső különbségüknél fogva kihagyván a kihágásokat, melyek a nép jogérzületének megsértése nélkül alig foglalhatók amazokkal ugyanegy törvénykönyvbe. E javaslat tehát a közvetlen jogsértésekre szorítkozik, s azokat ketté — bűntettekre és vétségekre — osztja, álláspontja az levén, hogy a szándékossággal elkövetettek megkülönboztetendök a többitől, s amazoknál is különbség teendő a nagyobb és kisebb jogsértések közt. A mióta a „Code penalu-e hármas felosztást megállapitá, azóta fentartá azt a legtöbb európai törvényhozás. A jelen javaslat egy másik föfontosságú intézkedése, hogy a sajtó útján elkövetett bűntettekre s vétségekre némi módosításokkal ugyanazon rendszert alkalmazza, mint a többire. A büntetési rendszerre nézve csak elvi megállapodásokra szorítkozik, s nem bocsátkozik oly intézkedésekbe, melyek a végrehajtási eljárásnak képezik tárgyát. A halálbüntetést fentartá ugyan, de csak két esetre szoritá. A szabadságbüntetésnél elfogadta azon rendszert, mely újabb időkben a vegyes rendszerek legtökélyesbjének ismertetett el, az irhoni rendszert, addig, mig ennek alkalmazása lehetségessé válik, a mostani börtönök s fogházak fentartását mondván ki. Egyik lényeges eltérés még az 1843-iki javaslattól, hogy a jelen javaslat büntetéseknek mind maximumát, mind minimumát meghatározza, szóló nézete szerint már azért is helyesen, mert a minimum elhagyása nagyrészben megszüntetné a büntetés azon praeventiv hatását, melyet a törvény kihirdetése kétségtelenül gyakorol. A minimum mellőzése tág kaput nyit a birói önkénynek, s magára a lelkiismeretes bíróra nézve is a minimum megállapítása csak előnyös lehet. A netaláni igazságtalanságoknak eleje van véve az által, hogy hely van engedve a rendkívüli eltéréseknek. — A javaslat elállt a becstelenitö büntetések rendszerétől, s nem mint ilyent alkalmazza a hivatal s politikai jogok elvestésének mellékbüntetését; nem is terjeszté ki a büntetett egyén egész életére, hanem csak bizonyos időre, s ily módon való fentartása indokoltnak tekinthető.— Büntető intézményeink történeti fejlődése is mutatja, ^hogy hazánk sorsa alapításától kezdve a nyugati civilisatio befolyása alá került. Ugyanazon büntetések honosultak meg a régibb századokban nálunk is; mint a nyugati államokban. S midőn itt a humanismus és felvilágosodás kora beállt, nyomaira akadunk hazai praxisunkban és törvényhozásunkban is. A jelen (javaslat szintén felhasználta az európai törvényhozások legjelesbjeinek elveit,_s ez nem hátrányára, de előnyére válik. — Atalánosságban elfogadásra ajánlja