Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A büntető törvényjavaslat tárgyalása. A képviselőház igazságügyi bizottságából

382 a javaslatot, kérvén, hogy mellőzze e helyütt a bizottság a positiv eredményhez nem vezethető átalános discussiot, s az egyes elveket inkább az illető szakaszoknál vegye beható megvitatás alá. Szilágyi nem ereszkedik az egyes elvek vitatásába, s miután az előadó indítványa csak ennyit jelent, hogy az egyes elvek illető helyeiken vitattassanak meg, e modus proeedendi-t egészen helyesnek tartván, ily értelemben maga is hozzájárul a részletes tárgyalás azonnali megkezdéséhez. A bizottság erre elhatározza, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, az egyes elvek érdemleges megvitatását az illető szakaszokra halasztvan I. §. A jelen törvény tárgyát a büntettek és a vétségek képezik. Komjáthy Béla kijelenti, hogy a jelen törvényjavaslat hármas felosztását nem fogadja el. Az 1843-ki javaslat nem tett ily megkülönböztetést, s ellene nyilatkozott annak az 1872-ki országgyűlés is. E §-ban az 1843-ki javaslattal megegyezöleg annyit kiván kimondani, hogy e torvénv tárgyát a bűntettek képezik. Pauler előadó megjegyzi, hogy hazai praxisunk eddig is ismerte a büntettek s vétségek közti megkülönböztetést. A 43-ki javaslat, ragaszkodva az akkori badeni javaslat elveihez, mellőzte ugyan ezt, de a dolog érdemére nézve gyakorlati alkalmazást nyert benne e megkülönböztetés is. A törvényes intézkedések sokkal könnyebben megtörténhetnek, ha bizonyos egynemű jogsértéseket együvé foglalunk Össze. Szilágyi elfogadja a hármas felosztást, bár maga nem tartja a cselekvényt belső természetök szerint eként elkülöníthetőknek. De igen is elkülöníthetők azok súlyok szerint, s ez alapja a hármas felosztásnak. Sajnálja, hogy nem foglaltattak egy javaslatba a kihágások is; a hármas felosztást azonban elvileg helyesnek tartja, de az 1-sö §-t nem fogadja el, mert az egészen üres, scsak egy elméleti meghatározást mond ki, mely világosan benne van a czímben is, sigy az első §-nak nincs semmi értelme, s annak kihagyását indítványozza. Csemegi államtitkár elismeri, hogy e §. nem tartalmaz dispositiót, hanem enunciál s a javaslatban ily enunciatio szüksége több helyütt előfordul. Az egésznek a rendszere teszi tanácsossá tartalmának az első §-ban való kimondását. — Pauler redactionalis szempontból czélszerünek tartja a §. megtartását. — Szilágyi megjegyzi, hogy a tvkönyvek, melyek redactionalis tekintetben a jelen javaslat mintájául szolgáltak — a német, osztrák, belga — nem tartalmaznak ily felesleges enunciatiot. Szerinte az volna e szakaszban kimondandó, hogy a jelen törvény mit büntet meg bűntett és mit vétség gyanánt, mert a cselekvények súlyának külső jele a büntetés levén, a megkülönböztetés megjelölésére ez lesz alkalmasabb.—T e 1 e s z k y István nem fektet súlyt a §. megtartására vagy kihagyására, de a Szilágyi indítványát nem fogadja el, mert ez nehézkesebbé tenné a javaslat tárgyalását, s a szerkezetet sem javítja. Csemegi mellőzését kéri e messze terjedő módosításnak, mely a javaslat egész szerkezetének megbontását tenné szükségessé. — Chorin Ferencz azt hiszi, hogy a módositvány helyes dispositiója nem bontandja meg a rendszert, csak egyes redactionalis javításokat teend szükségesekké.— H o r v á t h Lajos ragaszkodik az eredeti szerkezethez, mert a módositvány elfogadása szerfelett megnehezitné a tárgyalásban való elöhaladást. S nem helyes azon definitio, hogy valamely csalekvény azért, mert így vagy amúgy büntettetik, bűntett vagy vétség. Ha már nem lehet elvileg felállitni helyes határvonalat, legczélszerübb a javaslat álláspontja, hogy esetenként mondassák meg, melyik cselekvény bűntett, s melyik vétség. A bizottság ezek után kihagyta az első §-t, s mellőzte Szilágyi módositványát is.