Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A franczia bíróságok magánjogi gyakorlatából

355 mondása mellett, semmisnek volna tekintendő. De nem is lehet feltételezni, hogy felperes az ügylet létesítésekor teljesen tekinteten kivül hagyta volna az akkor 21 éves Castets Mari férjhezmenetelének eshetőségét, és pedig annál kevésbé mert felperesnek saját állítása szerint a leány már akkor is jegyben járt mostani férjével, sőt valószínű, hogy épen közel kilátásban levő férjhezmenetele tekintetéből járult hozzá az ajándékozási szerződéshez, melylyel Ducos öt mintegy gyermekül fogadta. A törvényszék tehát azt tartja, hogy ama szerződés szellemében Castets Mari férjhezmenetele által nem szegte meg az általa vállalt kötelezettséget és hogy Ducos azért a czélhatározás teljesítését csak oly mértékben és módon kívánhatja tőle, mint az hitestársi kötelezettségeivel megfér. Ezen szempontból indulva, igy érvel ítéletének további részében a törvényszék, nem lehet Castets Marit kényszeríteni, hogy ama kötelezettségek teljesítése végett férjétől elváljon. Ha tehát Ducos vonakodik férjét házába felvenni, ö maga részéről jogosítva van Ducosnak megtagadni szolgálatait és támogatását. Igaz, Ducos nincsen feltétlenül kötelezve a házasokat házába fogadni, ez csak a megajándékozott szolgálattételeinek fejében volna tőle követelhető, azokról pedig le is'mondhat; csakhogy ha ö a felvételt megtagadja, úgy maga teszi lehetetlenné alperesnöre Ígéretének beváltását és azért •a czélhatározás nem teljesítésére nem alapithat semminemű más igényt.17) Ezen tekintetekből indulva a törvényszék a Code civ. 953. czikkét nem tartja jelen esetre alkalmazhatónak és felperesnek kívánságát, miszerint engedtetnék meg neki az ajándékozást visszavonni, alaptalannak nyilvánítja.18) VI. Egy intézet hivatalnokának indokolatlan elbocsátása; a szolgálati szerződésnek értelmezése. 1. A „rÉtoile frangaise" nevű biztosító társulat, mely 1873. Angolországban megalakult, kevéssel azután pedig székhelyét Párisba tette át, 1874. évi augusztus 18-án igazgató tanácsa által Van Hoorick urat vezérigazgatóul szerződtette 1500 frenyi havi fizetést és az üzleti nyereségben tíz százalékkal leendő részesítést ígérve neki. Az igazgató tanács Van Hoorick úr irányában azonkívül arra kötelezte magát, hogy neki 50,000 frenyi kártalanítást fizet, ha öt bármi okból — bűnössége (malversation) esetét kivéve — elbocsátani találja. Nyolcz hónap lefolyta után azaz 1875. évi ápril 15-én a társulat Van Hoo17) A Code civ. 1178. c. szellemében „la condition est réputée accomplie lorsque c'est le débiteur obligé sous cetté condition, qui a empéché l'accomlissement. 18) P u c h e 11 Zeitschr. f. franz. Civilrecht. VI. k. 1 f.