Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntető törvényköny javaslatára. [2. r.] A vagyoni bűntettek és vétségek a m. btk. javaslatában

35 birtokában megtarthassa, habár nem óly közvetlenül mint a tulajdonképeni rablásnál, de mégis okozati összefüggésben van a dolog elvételével, tehát méltán rablási erőszaknak tekinthető. Ezen indokból tehát helyeselhető az, hogy a crimen vis által ekként minősített lopás is „rablásként büntettessék." Ellenben nem felel meg a kifejtett indoknak azon eset, mikor a tolvaj csak „menekülése czéljából" alkalmazza az erőszakot. Itt teljesen hiányzik a causalis nexus a lopás és cr. vis között. Igaz ugyan, hogy a tolvaj akkor, mikor a tárgy fölötti hatalmának fentartása végett használja a személy elleni eröszakot, rendszerint menekülése czéljából is teszi ezt; de ez mit sem változtat a dolgon, mert ilyenkor a főczél mégis a lopott tárgy biztosítása, a menekülés pedig csak ennek eszközéül szolgál; míg az oly esetekben, a hol a tolvaj már eldobta vagy egyébként elhagyta a lopott tárgyat, s daczára ennek tovább üldöztetik, az ezen üldöztetés közben csupán a menekülés czéljából kifejtett erőszakoskodások a már teljesen abban hagyott lopással legkisebb összeköttetésben sem állanak. E szerint tehát a 334. §-ból ezen esetet kihagyandónak vélném. 3. A rablás büntetése a 336. §. szerint 5 — 10 évig terjedhető fegyház. Ezen minimum nézetem szerint nagyon magas s legfeljebb az útonálló, betöréses, fegyveres és a rablóvagy tolvajszövetség által véghezvitt rablás lehetnealkalmazni. Az ily súlyos rablásokon kivül azonban nagyon sok eset fordul elő, a melyekben a rablás tényálladéka alig különböztethető meg a lopásétól. Mert az erőszak nem ritkán észrevétlenül átmegy a pillanatnyi meglepetés felhasználásába azon czélból, hogy valaki lopást kövessen el, s e mellett épen az ily esetekben oly csekély értékre vonatkozhat, hogy ezzel szemben az 5 évi minimum drákói szigornak tűnnék fel. így pl. Geyer közöl egy esetet, mely szerint egy czigány fiú a másiktól — két krajczárból álló — összes értékét elrabolta7). Az ily esetekre való tekintetből nagyon kivánatos lenne, ha a rablásnak rendes büntetése a fegyházbüntetés átalános minimumáig leszállittatnék, s csak ezen alól engedtetnék át a tér a 90. §-nak. 4. A rablásnak minősített esetei közül a trvjavaslat 337. §-a csak a legsúlyosabbakat, t. i. a visszaesést és a súlyos testi sértéssel, vagy szándékos emberöléssel összekötött rablást emeli ki. Ellenben hallgatással mellőzi a bttörvénykönyvekben külön felemlittetni szokott egyéb eseteket; jelesül, ha a rablás fegyverrel, többek által társaságban, nyilt uton utonállással, vagy éjnek idején betöréssel követtetik el. A trvjavaslatnak ezen eljárását csak helyeselni lehet, mert a rab7) Besprechung der Ehtw. eines Strafg. 1867. év 185. 1. 3*