Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A magyar büntetőtörvénykönyv javaslata és a "Jogt. Közl." kritikája

G4 hogy az állam elleni legsúlyosabb bűntett és a többi bünte­tendő cselekmények között az képezi az elvi különbséget, hogy amazoknál a kísérlet be van foglalva a bevégzett bűntett fogalmába, s hogy a cselekmény, mely által más bűntettnél csupán a kísérlet állapíttatnék meg, az állam elleni bűntettnél, — valamennyi büntető törvénykönyv rendelkezése szerint — magát a véghezvitt, a befejezett büntettet állapítja meg." El kellett mondani: hogy ez igy van a franczia, a német, az olaszi, a belgiumi, a svájczi büntető törvénykönyvekben, vala­mint valamennyi legújabb büntető törvénykönyvi tervezetben, hogy ebben a büntető jogi irók különbség nélkül egyetértenek. Elkeliett azt is mondani, hogy a 64. és 125. §§-oknak semmi köze egymáshoz, az utóbbi kizárja az előbbit s ez okból nem is alkalmazható a 65. §. azon esetekre, melyek a 125. §-ban foglaltatnak; hogy míg a 64. §. kiséri étnek minősiti a bűntett véghezvitelének megkezdését, addig a 125. §. azt álla­pítja meg, hogy a ki a felségsértés véghezvitelét megkezdi, te­hát oly cselekményt foganatosít, mely a felségsértés véghez­vitelének megkezdését képezi, az nem a felségsértés kí­sérletét, hanem magát a felségsértés bűntettét kö­veti el. Ezen magyarázatok vagy emlékeztetések oly világosak, hogy nem téveszthették el czéljokat: D. S.-nak be kellett látnia, hogy a 65. és 127. §§-ok között nincs ellentmondás és hogy ha felfedezésével nem mint iró, nem mint jogtudós, hanem évekkel ezelőtt állott volna elő, midőn a zöld asztal mellett a vizs­gáló bizottság jogi ismereteit nyomozta: akkor felfedezése, me­lyet most a controversia (?) ékes nevével tisztelt meg, oly baklövésnek tekintetett volna, mely miatt a candidatusnak alka­lom nyilik vala egy évig újult erővel a büntetőjogi alapelvek­kel foglalkozni. A külföld tudományos köreinek törvényei szerint D. S.-nak nem maradt volna egyéb hátra, mint vagy férfiasan beismerni, hogy ebben tévedett, hibázott, vagy elhall­gatni; ha egyebet tesz, ha szavainak erőszakos félremagya­rázásai által igyekezik a hínárból menekülni, a tudományos köztársaság nem csak a badar állítás, — hanem maga a személy fölött megy át a napirendre. D. S. ur válaszolt a fenti magyarázatokra és emlékezte­tésekre, és ezeket irá: „A „Jogtudományi K." 46. számában nem tárgyaltam a felségsértés és felségárulás kérdését és nem is fogok a különös rész bírála­tába bocsátkozui, mig annak részletes indoko­lása nem 1 e e n d közzétéve. A felségsértés kérdésére egy szót sem vesztegetve csupán jeleztem a javaslat 65. és 127. §§-ai közti ellentmondást, mely czikkiró szerint nem ellen­mondás, hanem ellentét. Nem akarok válaszomban az ily desperatus szójáték latolgatásába bocsátkozni, mert a vita

Next

/
Oldalképek
Tartalom