Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A cselekvéseknek befolyása idegen jogkörre. [1. r.]

29 átlyukasztják, sőt a jog biztonságát is nem kis mértekben veszélyeztetik. Mert mellőztetvén az átadás, melynek jelentősége ép abban fekszik, hogy a birtok, illetőleg tulajdon átmenete iránt nem hagy kétséget, és az átruházás egyedüli kellékéve egy puszta nyilatkozat tétetvén, a birtok és tulajdon kérdése nem egyszer szerfelett kétes leend, sőt csalárd összejátszásoknak, miket mi a nálunk, lefoglalások ellen, csaknem kivétel nélkül támasztatni szokott igénykeresetekből, ugy a bukásokat megelőző szédelgésekből untig ismerünk, nagyon is tág tér nyittatik. Még egy tévedésre kell figyelmeztetnem, mely a birtokszerzés tekintetében némely modern törvénykönyvben kifejezésre jut, arra t. i., hogy ők a birtok átmenetelt más általuk szándékolt jogi hatással tévesztik össze. Az oszt. p o 1 g. t v k v. 429. §-a, valamint aszász polg. tvk. 204. §-a ugyanis rendelik: „átküldendő dolgok átadottaknak — a birtok átszálltnak — tekintendők, mihelyt azok átszállítás végett fel vannak adva, ha csak a szállítás módja a czímzettel egyetértésben lett választva. Ezen eredmény elérésére szükséges volna, hogy a szállítási közeg, fuvaros, hajós, posta-vasut stb., a czímzett képviselője gyanánt vette legyen át a kérdéses tárgyakat; rendA r n d t s 140. §. Windscheid Pand. 155. §. 8. j. és 172. §. 21., j. elmulasztja legalább a „causa" szükségét kellően hangsúlyozni. —E tan ferdeségeire figyelmeztet I h e r i n g (szóbeli előadásaiban) és E x n e r i. m. V 143. 1. Ha a megtámadott nézet védői a római jogra hivatkoznak, azt magát félreérték, mert jóllehet a r. j. források a const. poss.-ról úgy mint sok más intézményről, nem adnak sem definitiót, sem átalános szabályt, valamennyi esetnél, melyben a birtok ily uton való átruházásáról szólnak, a „causa" két jogügyletét emiitik föl, s igy az átalános szabály mikénti alkotása iránt elég világosan adnak útmutatást, 1. 77. (6. 1.), ajándékozást és haszonbérlést emlit 1. 28. 1. 35. §. 5. C (8. 54.) ajándékozást és haszonélvezet átengedését 1.15. §. 2. (2.8.) elzálogosítást s precariumnak engedését, mig másrészt a 1. 48. (41. 2.) az ajándékozónak nyilatkozata daczára litteris declaravit se tradidisse possessionem, a birtokátszállást tehát a const. posses. fönforgását tagadja. Ez el nem kerülte figyelmét Cujacius híres kor és vetélytársának D o n e 1 l u s-nak, ki azért a constit. poss. definitiójába egyenesen fel is vette a „causát" C o m. IV. 18. t. 17. §. constituit autem quis . . . si eius' rei usum sibi exaliqajusta causa retineat. A modern törvénykönyvekben a téves nézetet ép ugy mint a helyest találjuk képviselve — az utóbbi azonban túlsúlyban van. A z o s 7, t r. p I g. t v k. illető szakasza az uralkodó tan befolyása alatt készült: a 428. §. (Összehansonl. vele 319. §.) a constitutról szólva csak a „nyilatkoz áttéteiéit" emliti. —A Zürichi God. a helyes nézetnek ad kifejezést : az 526. §. (mely átalában más nevében kezdett birlalásról szól) kellő kiegészítését leli a <i48. §-ban, mely határozottan kiemeli a c ausa szükségét. — Ép ugy a S z á s z. plg. tvk. 201. §. is jogügyletet emlit mint alapul szolgáló causat. — I. 7. t. 70. 73. §§. A Porosz Land r. illető szakaszai nincsenek a kívánatos szabatossággal szerkesztve; még sem szenvedhet kétséget, hogy szerzőjük szeme előtt is az általunk védett eszme lebegett (lásd egyébiránt F ö r s t e r P r e u s s. P r i v a t r. 160. §. 49. 1.