Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A hivatalos hatalom jogszerüségéről. Nyílt levél Dr. Dárday Sándor úrhoz

273 hatóság egyénei, a törvény értelmében, minden körülmény között enge­delmességet vagy legalább tiszteletet követelhetnek, fennmaradván ellenök a hivatalos hatalommal való visszaélés miatti feleletre vonatás. Ily érte­lemben kimondotta a franczia semmitőszék, hogy „az ellenkező rendszer, mely megengedné, hogy minden egyes ember a közhatóság intézkedései­nek birójává legyen, a közrendre nézve felforgató volna (1821. jan. 5. ha­tározat.) A fötörvényszékek azonban nem követik ezen felfogást; számtalan Ítéletekben a közhatóság intézkedéseinek törvénytelenségét mentő körül­ménynek elfogadták. „Midőn alaptörvényünk tárgyalás alatt volt, Robaul és Thorn a nemzeti kongressusban indítványt tettek, miszerint az ellentállás törvé­nyességének elve az alkotmányban szentesitessék. A központi bizottságban targyaltatván e kérdés, a napi rendre térés hozatott általa javaslatba, a mit a ház el is fogadott. Ezt a határozatot a kongreszus nem azon indo­kokból hozta, melyekből a franczia semmitőszék kiindult; az emlékezetes gyülekezet sokkal inkább bebizonyította a polgárok jogai iránti tiszteletét, semhogy ezt feltenni lehetne; a bizottság jelentése különben feltárja előttünk, mily szellem által vezéreltetett a kongreszus, feltárja, hogy azon véleményben volt, miszerint az indítványozott declaratio nagy veszélyeket nyújt (orlYait de grands dangers) és hogy bárha az ellentállás joga kér­désbe nem vehető, a bíróságokra kell hagyni az egyes esetek méltánylását. „Azt hittük, hogy ezúttal sem tehetünk jobbat, mintha az alkot­mányt megalkotó kongreszus szellemében járunk el. Az ellentállási jog különös felemlitéséböl származó összeütközések igen súlyosak. „Hazánkban az egyéni szabadság annyira biztosítva van, hogy a ha­talom önkénykedésétöl nem igen lehet tartani. Másrészt erkölcseink szerint nagyon is követjük déli szomszédjainkat abban, hogy bizalmatlansággal, sőt ellenségeskedéssel viseltetünk a közhatalom gyakorlása iránt és igy hiányzik erkölcseinkből a közhatóság iránti azon tisztelet, mely Angliában a szabad intézmények alatti hosszú gyakorlat áital kifejlődött. Ezen szelle­met nem szabad még ingerelni (exeiter) oly büntetlenség proclamatiója által, mely hazug ingerül (appát) szolgálna a tömegnek, a mely az ellent­állás feltételeit megítélni nem képes. Hogyan is lehetne vele megértetni, hogy a ténybeli igazságtalanság (injustice en fait), ezen közönségesen leg­inkább felizgató eset, soha sem szolgál, mint a törvénytelenség, az ellent­állás ellenében igazolásul ? ! „És a törvényhozó, hogyan oldja meg feladatát, mikép vonja meg azon határozott és minden esetre szóló határvonalt, mely elválasztja azon eseteket, midőn az ellentállás meg van engedve és azon eseteket, midőn az ellentállás törvényszegést jelent? Mikép tegyen különbséget az illeték­telenség különböző nemei között, a jogezim hiánya, a nem létező, a sem­mis és a megsemmisíthető jogezímek között? Ezzel csak ugy mellékesen a magánjog legkényesebb kérdései vettetnének fel. Vagv szorítkozzunk egy határozatlan kijelentésre ? Ez semmit sem mondana és csak Összeüt­közésekre adna okot. Megjegyezzük azonban, hogy bár mily átalános is az általunk ja­vaslatba hozott szöveg, a törvénytelen eljárás elleni ellentállás elvének magvát magában rejti (il contient le germe du principe de la résistance aux actes illegeaux). A közhatóság hivatalnokai csak addig azok, a mig hivatásuk körében mozognak; hogy azon büntetés ótalma alatt álljanak, melylyel a törvény az ellenszegülőket sújtja, szükséges, miszerint a törvény, a törvényes hatóság vagy bíróság rendelkezéseinek végrehajtásában járja­nak el. Azonban bizonyára nem a törvény végrehajtásában jártak el, ha azt sértik ; nem a törvényes hatóság vagy bíróság rendelkezéseit hajtják végbe, ha ezen rendelkezések a törvény értelmében nem létezőknek tekintendők vagy ha ezen rendelkezések törvénytelenül foganatosíttatnak, mert a közhatóság határozott rendelkezésében mindenkor hallgatag benn­foglaltatik, hogy a végrehajtás a törvény értelmében foganatosíttassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom