Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A hivatalos hatalom jogszerüségéről. Nyílt levél Dr. Dárday Sándor úrhoz

-26'.) eddigi formulázások pedig a kontroversiát nem hogy megoldanák, hanem még bonyolultabbá tették. Ezért tartom jogi szempontból indokolatlannak azon követelést, hogy az ellenszegülés jogszerűsége a magyar büntető törvénykönyvbe felvétessék ; azért csak helyesléssel fog találkozni minden mívelt jogász előtt, Önnek kivételével t. barátom, hogy ezen formuíázás mellőzésével a magyar büntető törvénykönyv javaslata a belgiumi Code álláspontját foglalta el. Épen az mutatja az uj javaslat alapos, átgondolt, tudományosan áthatott szellemét, hogy ebben szakított a közelebb eső német törvénykönyv hangzatos felfogásával, még azon veszélyt sem rettegve, hogy On ezt illiberalisnak fogja kikürtölni. Áttérek most a kérdés politikai oldalára, azaz annak jelzésére, hogy hazai viszonyainak között miért nem tartom megengedhetőnek az ellenszegülés jogszerűségének expressiv formulázását a magyar büntető törvénykönyvben ? Mielőtt azonban ezt tenném, két állításával kell foglalkodnom, melynek egyike ellenállhatlan, átlátszó, meggyőző igazságánál fogva, másika pedig keresett valótlanságánál fogva meglepett. Meglepetve állok azon On által felfedezett igazság előtt, melyet On már „a mult évben a sajtóügyi kérdés tárgyalása alkalmával bővebben kifejtett, hogy t. i. az 1791-iki code pénal revisioja a császárság idejében reactionarius irányban eszközöltetett". Világos előttem, t. barátom, hogy az összehasonlító jogtörténet azon tér, melyen kitűnő tehetségeinek tág tér nyílik A ki feltárta, sőt bebizonyította, hogy a császári katonai absolutismus codeja kevésbé szabadelvű, mint a népforradalom eszményi törekvésében alkotott code, attól még nagy felfedezéseket várhatunk az összehasonlító történettudomány terén. Azt hiszem, t. barátom, hogy az On nyomozásainak sikerülhetne azon nagyon vitatott történeti kérdésekre nézve a végleges megoldást siettetni, váljon a jezsuiták nem kevésbé szabadelvüek-e, mint a szabadkömivesek ? váljon Hainau nem volt-e absolutistikusabb irányú, mint b. Eötvös József ? váljon a spanyol inquisitio nem volt-e hátrányosabb az egyéni szabadságra nézve, mint az angol esküdtszéki eljárás? Ezen kérdéseket, nézetem szerint, végleg csak az oldhatja meg, a ki be tudta bizonyítani, hogy az 1791-iki code pénalnak, a nagy forradalom müvének revisioja a császárság idejében reactionarius irányban eszközöltetett. Második állítása, mely szintén, csakhogy épen ellenkező indokból, rendkívül meglepett, abban áll, hogy a belga code pénal, „az európai reactio fénykorába eső receptio igen természetesen nem felelhet meg a mai kor törvényhozásának és legkevésbé felelhet meg a mi nemzeti jogfejlődésünknek^'. Tehát az érvényben levő belgiumi code pénal nem volna egyéb, mint az 1810-ik franczia Code receptiója, nem volna egyéb, az