Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar váltótörvénykönyv tervezete. [2. r.]

249 helyesnek a jelenleg alkotandó váltótörvényben egy expressiv formulázott helyettesítési szabálynak felállítását, és pedig hason okból, melynél fogva a k. n. v. r. a 37. czikkben egy expressiv, formulázott szabályt arra nézve, mily pénznemben kell a váltóban kitett összeget fizetni, nem állított fel. Azt mondjuk hason, de nem ugyanazon okból. A k. n. v. r. alkotása idejében Németországban valóságos pénz-chaos volt. Volt ötféle ezüstértékü pénzláb, ott volt az aranyérték, ott az hamburgi számlaérték (Markbanko); a föpénzlábak megint alkülönbségeket mutattak, és ezen különféleségek nemcsak külön-külön territóriumokon, hanem egyszerre és együttesen ugyanazon territóriumokon is előfordultak. Egymás mellett oly különféle pénznemek léteztek, melyek a helyes elmélet szerint a forgalomban nem helyettesíthették volna egymást — mert a fenn kifejtettek szerint az árviszony köztük nem is volt állandósítható — mégis a tényleges szükségből, törvényes intézkedés nélkül a kifejlődött szokásnál fogva helyettesitették egymást a forgalomban. A k. n. v. r. egy elméletileg kifogástalan fizetési szabályt a tényleges pénz állapotokkal szemközt nem állit hatott föl, mert a pénz helyettesítés ténvleg tágabb volt, mint elméletileg helyeselhető. Annak szabályozását tehát, hogy ha a váltó egy a fizetési helyen forgalomban levő pénznemre szól, mily más pénznemmel teljesíthető a fizetés, a fizetési helyen fennálló törvénynek és törvényes szokásnak engedte át. Azonban a k. n. v. r. 37. czikke a helyettesítés elvét közvetve kifejezte, midőn kimondta, hogy ha a váltó a fizetési helyen forgalomban nem levő pénznemre szól, a helyettesítés — persze a helyes érték szerint — meg van engedve, kivéve, ha az ellenkező ki lett volna kötve. Ezekből következik továbbá az, hogy a k. n. v. r. a 37. czikkben nem fejez ki kivételt, hanem csak külön kifejezést ád a pénz helyettesítés elvének. A m i viszonyunk közt szinte nem látjuk czélszerünek, hogy a fizetési helyen forgalomban levő pénznemre szóló váltó fizetése iránt a váltótörvényben általános szabály foglaltassák és pedig tekintettel a még létező papírpénz-gazdálkodásra és a kényszer árfolyam következtében alkotott kivételes fizetési szabályokra. Sajátlag nincs is szükség ily szabályra, miután az imént emiitett papírpénz és érczpénz közti viszonyra és az érczpénz-nemeknek egymás iránti viszonyára nézve a fizetés teljesitése tekintetében különös szabályok léteznek. Ha pedig mégis kívánnánk ilyen szabályt alkotni, ezen szabálynak következőkép kell szólania: „a váltó, mely fizetési helyén forgalomban levő pénznemre szól, kifizethető más a MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1874. I. 17