Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar váltótörvénykönyv tervezete. [2. r.]

250 fizetési helyen szinte forgalomban levő pénznemben, ha a két pénznem egymásra való átváltozása nem árfolyam szerinti, és ha a váltóban kitett pénznemhez e szó „valósággal" vagy hason kifejezés hozzátéve nincsen." 59. czikk. Nem igaz, hogy a k. n. v. r. 38. czikkének azon intézkedése, miszerint a váltóbirtokos a részfizetést viszszautasitani jogosítva nincs, „magyar váltótörvényünk e részbeni intézkedésével homlokegyenest ellenkezik." Mert a magyar váltótörvény I. r. 11G §. szerint is, ha a részfizetés a váltóöszszegnek legalább felét teszi, ezt el kell fogadni. Pedig az elvi kérdés épen csak az, vájjon tartozik-e a váltóhitelező részfizetést elfogadni vagy nem ? A hitelező a részletfizetés elfogadását megtagadni jogosítva van az osztr. ptk. 1415. §-a szerint is. Ez indokolását találja az obligatio régi elméletében, mely szerint az obligatio tárgyára és alakjára egy oszthatlan egészet képez. Ha például X. kötelezve van egy tájképet bizonyos napra készíteni, habár legnagyobb részét a tájképnek el is készítette, mégis ugy tekintendő, és a jogi következmények ugyanazok, mintha az obligatiót egyáltalában nem teljesítette. Behatóbb vizsgálatra azonban azt találjuk, hogy ezen elmélet nem áll. Hol maga az obligatiónak tárgya egy olyan egészet képez, melynek részei épen csak az egésznek töredékei vagy physikailag vagy eszményileg különböznek az egész tárgytól, ott persze az obligatio is oszthatlan ; hol pedig maga a tárgy részeiben ugyanaz, mint egészben és csak mennyiségileg különbözik a részektől, ott az obligatio is osztható. Például egy könyvtárt, bár egyes könyvekből áll, csak a könyvek összege képezi. Ellenben 500 mérő gabona 200 mérő gabonától csak a mennyiségre nézve különbözik. Ez azonban nem zárja ki, hogy habár általánosságban valamely obligationalis tárgy részeitől csak mennyiségileg különbözik is, vagy különös körülményeknél vagy világosan kifejezett akarat folytán úgyszólván ad hoc minőségileg is különbség tétessék a részek és az egész között. Hol az obligationalis tárgy pénz, ott legritkábban szokott előfordulni, hogy az egésznek kikötése a részekre minösitvényi befolyással van : ha valaki kötelezte magát 1000 frtot fizetni, a fizetni kínált 500 frt rendesen csak is mennyiségileg különbözik a kötelezett egész 1000 ftrtól, azaz a jogosult helyzete nem szenved a kötelezettség részbeni teljesítése által, hanem csak a kötelezettség nem teljesített része által, vagy más szavakkal, jogi érdeke nem lehet a hitelezőnek az 500 frt el nem fogadásában. És csak is ezen tekintetnél fogva rendeli a k. v. n. r. 38. czikke a váltóösszegre kínált részfizetés vissza nem utasithatását, nem pedig, mint szerző