Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar váltótörvénykönyv tervezete. [2. r.]

248 Ez utóbbi eset, a pénzdepravatio azonban, hála a civilizált nemzetek előrehaladt közgazdászati állapotának, a mai korszakban nem fordul elő; ma már nincs állam, mely a pénzverést jövedéki forrásnak tekintvén a pénzdepravatio által ebbeli jövedékét illoyalis módon emelni akarná. Ezen körülmémyní'l fogva, de annálfogva is, mert a korszellem a különböző népe^ és államok szellemi és forgalmi érintkezésének mind messzebb terjedő fejlesztését teremti, az ujabb kornak törekvése arra irányul, hogy az egyes államok közt az érték és pénzláb különbségeit mindinkább elenyésztessék. Bekövetkezhetik, sőt be is következik az idő, melyben egész Európában ugyanazonegy forgalmi érczérték és legalább egész Németországban egy és ugyanazon pénzláb lesz, a nélkül azonban, hogy az egyes, országok a pénzverés fensősége jogáról lemondanának. Lesznek bizonyos értelemben külön pénznemek, a darabok és országok talán az elnevezés küíönbféleségére nézve is, de mégis teljesen helyettesitendik egymást a forgalomban, a mint p. o. mi nálunk a magyar ezüstpénz az osztrák ezüstpénzt, a kétforintosok az egyforintosokat és megfordítva helyettesitik. Ezen excursio talán egy kissé nehézkes és hosszadalmas volt, bár igyekeztünk e tárgyról lehetőleg röviden szólani. Reméljük, hogy ezen exkursióval legalább sikerült feltüntetni, miszerint a tervezet 58. czikkének homlokára irt szabály : „a fizetésnek a váltóban kitett pénznemben kell történni" ép oly felületes, mint helytelen. Vannak pénznemek és mindinkább több és több ily pénznem lesz, melyek tökéletesen helyettesitik egymást, és melyeket mindig jogosan lehet a fizetésnél egymás helyett használni. A fődolog és az egyedül irányadó az, vájjon van-e az illető pénznemnek forgalmi érvénye, és vájjon az átszámitás állandósítva van-e, vagy árfolyam alatt áll, tehát ingadozó? Ha mi a „szabályban" használt „pénznem" kifejezést legszorosobban is akarnók érteni, ugy t. i., hogy a pénznem alatt az éreznem és pénzláb tekintetében egymástól különböző darabok értetnek — ámbár ilyen szoros magyarázat a kifejezés valódi értelmének meg nem felelne — akkor is helytelen marad ezen „szabály" felállítása, sőt ellentétben áll egy hazánkat is kötelező nemzetközi szerződéssel. Az 1857. evi január 24-én kelt osztrák-német pénz-egyezmény szerint ugyanis a 30 tallér pénzláb szerint vert egyes és kettős u. n. egyleti tallérok fizetésként elfogadandók, ha a fizetés osztrák értékű forintokban volt is kikötve. Az osztrák forint és az egyleti tallér a legszorosabb értelemben különböző pénznem, és mégis helyettesit! az utóbbi az elsőt. Áttérve most azon kérdésre, hogy ha a taglalt „szabály" helytelen, melyik a helyes, és mikép legyen ezen szabály formulázva váltótörvényünkben ? feleletünk a következő: a fent kifejtett helyettesítési elv a helyes, de azért még sem találjuk