Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar büntetőtörvénykönv javaslatának indoklásából

234 Az 1843. évi törvényjavaslat több esetben mellőzi ezen szempontot. így például a 294-ík §-ban az mondatik: „A ki másnak valamely ingó vagyonát tudva s jogtalanul, de minden személy elleni erőszak, vagy e r öszakkali fenyegetés nélkül eltulajdonítja, tolvajnak tekintetik." Szembe állítva ezen szakaszt az 1-sö §-al: kitűnik, hogy nem az lett volna meghatározandó: ki a tolvaj ? hanem az, a mit a 30-ik fejezet czímfelirata is mutat, hogy mi a lopás ? illetőleg: hogyazember mily cselekvése által eredményeztetik a lopás büntette? Egy további — és igen szembeöltö különbség az, hogy a jelen t. j. 2-ik §-a a mulasztás szót egészen mellőzte. E kihagyás indoka nem lehetett az, mintha a jelen törvényjavaslat nem ismerne mulasztásból származó bűntetteket vagy vétségeket; ez ellenkeznék a dolog természetével, valamint a javaslat számtalan positiv intézkedésével, melyekben mint például a 279, 280, 299, 390 2), 405, 406, 407, 408, 412, 413. §§-ban ezen szó „mulasztás", a büntetendő cselekmény egyik tényező elemének megjelölésére, — expressis verbis használtatik; valamint több más szakaszok intézkedéseivel, melyekben valaminek elmulasztása, mint szintén tényező eleme a büntetendő cselekménynek, más szó vagy kifejezés által jelöltetik ugyan meg: a kifejezés értelme azonban a mulasztással teljesen megegyez; igy például a 134. és 190. §§-ban ezen kifejezés: „fel nem jelenti" tökéletesen egyértelmű a feljelentés elmulasztásával; a 189. §-ban: „ha a hivatalos közeg valamely fogolynak a börtönbe történt beszállításáról közvetlen felsőbbségét 24 óra alatt nem értesiti" egyértelmű azzal hogy a köteles értesítést elmulasztja. A „mulasztás" szónak kihagyása tehát a 2-ik §-ban más, mélyebben rejlő indokokban gyökerezik. Ha csupán azt kellene kifejezni, hogy vannak tiltó és parancsoló törvények, melyeknek megszegésére büntetés állapittatik meg: ez esetben a kérdés igen egyszerű lenne, s nem volna ok a „mulasztás" szónak kihagyására; mert az omissiv éscommissiv delictumoknak rendszerint már szövegezése és alakja mutatná ki: hogy melyik bűntett, illetőleg vétség tartozik a tiltó, s melyik a rendelő törvény megszegésének osztályába; vagyis, hogy melyik delictum képez cselekményt, és melyik mulasztást ? A kérdés még csak az lehetne: vájjon a büntető törvénykönyv átalános részében foglalt határozatok, kivétel nélkül alkalmazhatók-e a cselekményekre és a mulasztásokra ? nevezetesen, hogy van-e a mulasztás által elkövetett törvénysze-