Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - A magyar büntetőtörvénykönv javaslatának indoklásából

228 X, A MAGYAR BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV JAVASLATÁNAK INDOKOLÁSÁBÓL*) Büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a jelen törvény annak nyilvánít. Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint a mely arra elkövetése előtt a törvényben megállapittatott. (A tervezet 2. §.) Ezen szakasz által két nagy elvi szabály, — az egyéni szabadság biztositékának két legfőbb föltétele czéloztatik bejegyeztetni büntető-törvénykönyvünkbe, mely tételek a törvénynek mintegy homlokzatára Íratván : ez által a jogállam első rendű követelményeinek hatályra emelése, büntetőtörvénykönyvünk bevezető szabályát képezendi. Senkit sem szabad bűntett vagy vétség miatt büntetni, ha nem követett el oly cselekményt, mely ismérveinek tüzetes meghatározása mellett a jelen törvényben bűntettnek vagy vétségségnek nyilvánittatik. Senkit sem szabad más büntetéssel büntetni, mint azzal, mely az általa elkövetett bűntettre vagy vétségre, annak elkövetése előtt, a jelen törvényben megállapittatott. A bűntettnek, valamint a büntetésnek előföltétele a positiv törvény. Ez a fentebbi két szabálynak rövid tartalma. Az első bekezdés kizár minden analógiát, kizárja a biró arbitriumát a cselekményeknek bűntetté vagy vétséggé minősítésére nézve. A törvény mondja meg, hogy valamely cselekmény képez-e büntettet vagy vétséget, s mindjárt a törvénykönyv elején adja azon nagy fontosságú biztosítékot: mely szerint az esetben, ha a cselekmény nem bir azon ismérvekkel, melyek a törvény szerint a bűntett vagy vétség, illetőleg egy bizonyos bűntett vagy vétség létére megkívántatnak: azon eset*) A közlendő indokolás nem csak azon kitűnő érdekkel bir, hogy megismerteti a m. büntetötörvénykönyv indokolásának tudományos szellemét, hanem ettől el is tekintve, egy nagybecsű értekezés érdekével is bír, mely a „nullum erimen" és „nulla poena sine lege" elveit, az analógiának jelentőségét a büntető jog terén és különösen az ommissiv ós commissiv büntetendő cselekmények nagy horderejű kontroversiáját kimerítően az európai büntető jogtudomány és törvényhozás magaslatán tárgyalja. Mihelyt az indokolás sajtó alól kikerül, a tervezet tárgyalásának semmi sem fog útjában állani. Az indokolás rendszerére nézve a következő részleteket közölhetjük. Az általános indokolás 11 negyedrét ivböl áll és kimerítően tárgyalja a büntető törvénykönyv alapelvét, felosztását, beosztását, a büntetési rendszert, különösen a halálbüntetés, államfogház és börtönrendszer kérdéseit. Külön függelékekben Össze vannak állítva a külföldi törvényhozások intézkedései a halálbüntetés, a börtönbüntetés maximuma és a nemzetközi büntetőjog körül. Az átalános rész indokolása mintegy 25 ivböl áll; ezen részből van véve a föntebbi dolgozat Ily modorban tárgyaltatik az általános rész minden kérdése. A szerk.