Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 4. szám - Az irodalmi szerzőjog. Das Autorrecht an literarischen Erzeugnissen, von Dr. Lothar Seuffert, Berlin. 1873. [könyvismertetés]

226 elégitését. A XVIII. század fokozódó irodalmi tevékenysége mellett még nagyobb fejlődésnek indult az utánnyomás, s még többet kellett általa szenvednie a könyvkereskedés és nyomdászatnak. A szerző is együtt szenvedett kiadójával, mert az adott viszonyok közt, a kézzel fogható risico mellett nem kívánhatott tőle jelentékenyebb tiszteletdíjt; s ha visszagondolunk azon nevetségesen csekély díjazásra, melyben az irodalom legnagyobb koryphaeusainak mestermüvei részesültek, ne vádoljuk mindig a nyervágyó kiadót, hanem jusson eszünkbe az utánnyomás is, mely a kiadói vállalkozást túlmerész spekulatióvá tevé. Meg kell még itt emlékeznünk egy tényről, melynek a szerzői jog történetére nézve nagy jelentősége van: a szerzői jog valódi természetének felismeréséről, a mely még a mult század bölcseletének érdeme. Ez jelölé ki a törvényhozás által követendő utat, s teremté meg a szilárd alapot, melyen egyedül vezethetnek czélhoz a szerzői jogra vonatkozó legislativ intézkedések. E téren is Kant lobogtatá először magasan a felvilágosodás fáklyáját, a szerzői jog személyes természetének határozott kiemelése által. Fel lön ismerve mindenekelőtt, hogy a szerzői jog nem tekinthető egyeseknek adott kegyes privilégium, nem is a kiadási szerződés folyománya, hanem a termelő személyes joga gyanánt, mely magán a productio tényén alapszik. Megtanulták érteni a „szellemi termelés" helyes fogalmát, melyből következik, hogy a szerzőnek joga van szellemi terméke állami védelméhez. A kizárólagos közlési jog képezi e szerzői jognak lényegét, melyből önkényt következik a szellemi produktum vagyonjogi értékesítésére vonatkozó kizáró jogosultság is. A szerzői jog e személyes természetének felismeréséből foly azonban azon másik következtetés is, hogy e jog a szerző személyével legszorosb összefüggésben állván, épen ugy nem állhat fenn örök időkig, mint maga a személyiség, melynek kifolyása, s melylyel egyidejűleg kell elenyésznie. S ha a legtöbb törvényhozás a szerzői jogot a szerző halála után is bizonyos ideig fennállónak, s a jogutódokra átörökithetőnek tekinti, *) ez csak méltányossági tekintetekből, illetőleg annak megfontolásából történik, hogy ezen intézke*) A szerzői jogvédelem tudomásunk szerint csak Törökországban van a szerző élettartamára szorítva.