Magyar igazságügy, 1874 (1. évfolyam, 1. kötet 1-5. szám - 2. kötet 1-6. szám)

1874/1 / 2. szám - Törvényjavaslatvázlat az 1868 : 54. t. cz.-ben foglalt törvénykezési rendtartás módositásáról. Írta Dietrich ignácz. Pécs, 1873. [Könyvismertetés]

i33 Ezen eljárás azt eredményezte, hogy a m. földhitelintézetnek kölcsöntőkéje S.-nak sokkal előbb bejelentett követelését a telekkönyvben megelőzte. Ezek alapján a budapesti k. Ítélőtábla, mint fegyelmi bíróság 1874. évi jan. 3 i-én 4oi sz. a. hozott Ítéletével a nevezett birót fegyelmi vétség elkövetésében vétkesnek mondotta ki, sőt az 1871: VIII. t. sz. hatálybaléptét megelőző időben fennállott törvény a folytonos gyakorlat értelmében, — tekintve a megállapított fegyelmi vétségnek már magában véve is súlyos természetét, továbbá tekintettel arra, hogy vádlott, mint telekkönyvi igazgató szegte meg mind a törvényt, mind a kezelési szabályokat s ilykép alárendeltjeinek rosz példát adott — hivatalvesztésre Ítélte. E fegyelmi ügy tárgyalásánál vádlott, nem ügyvéd, hanem jogtudor egyént akart védőül használni, ezt azonban a kir. ítélőtábla végzésileg azon okból nem engedte meg, mivel fegyelmi ügyekben az 1871. VIII. t. cz. 5o, 69. s 69. §§-ai szerint a képviseltetés csak ügyvéd által történhetik. Végül említést érdemel a jelen fegyelmi ügynél még azon előzetes körülmény is, a mely szerint a kir. ítélőtábla 1873. évi jun. 28-án 202. sz. a. hozott határozatánál fogva magát a fegyelmi eljárásra, minthogy a panaszlott fél sem tényleges birói alkalmazásban nem áll, sem nyugdijt nem élvez: az 1871 : VIII. t cz. 32, illetve 75. §§-ok értelmében nem illetékesnek látta. Felebbezés folytán a legf. ítélőszék fegyelmi bírósága a kir. Ítélőtábla illetőségét azon okból állapította meg, mivel a panaszlott félnek nyugdíjhoz jogos igénye van s ez igényt ö fenn is tartotta. 4

Törvényjavaslatvázlat az 1868 : 54. t. cz.-ben foglalt vénykezési rendtartás módosításáról. Irta Dietrich Ignácz. Pécs, 1873. Miután a szerző sokat dicsérte a szóbeliséget és közvetlenséget, hivatva érezte magát, ezen intézmények mielőbbi létesítése érdekében egy törvényjavaslattal előállani. A ki e javaslatot elolvassa, eleinte azt fogja hinni, hogy egy középszerű szatyrával van dolga, melyet a szóbeliség lugúnyolására írtak. A javaslathoz csatolt indokolás azonban csakhamar feltárja a valót, hogy az igazán komoly reformjavaslat akar lenni. A szerző ezen komoly szándéka azonban csak növeli a mü komikumát, melyet Sz. E. IRODALOM.