Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 22. szám - Hitbér. Tervezet 171-174. §§ [3. r.]

I. évfolyam. Budapest. 1902. május 28. 22. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI, Király-utcza 98 a. A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉNEK KRITIKAI FELDOLGOZÁSA MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Előfizetési ár: Egész évre 12 kor. Félévre.. 6,, Tartalom: Hitbér. Irta: Barra Károly, zilahi kir. törvényszéki biró. — Egyesilés, vegyités, feldolgozás. Irta: dr. Bozóky Alajos, nagyváradi kir. jogakadémiai igazgató. - A kártérítés tartalma. Irta: dr. H orovitz Gyula, eperjesi ügyvéd. — Ági öröklés. Irta: Kun fal vy István, nyíregyházai kir. törvényszéki bíró. Hitbér *) (Tervezet 171—174. §§. ) III. A hitbér alapjának a tisztázása szorosan összefügg a hitbér jogosultságának a kérdésével. Jogosultságát két szempont uralja. Egyik, hogy a házassági jogviszony természetével összhangban álljon. Másik, hogy nyomós legyen annak a szükségnek a kielégítése, a melyet pótol. A házassági jogviszony természetével való összhangban állása, jogosultságának előfeltétele, mert a házasságnak, mint alapintézménynek a maga ethikai tisztaságában való fentartása — kétségtelenül — első rendü állami érdek, ez pedig kizárja annak keretéből az olyan vagyonjogi intézmény létjogosultságát, mely a házassági életközösség bensőségének a folytonosságába vitt rideg kötelmi jogi alapjánál fogva, magát a házassági viszonyt közönséges alkalmi egyesüléssé alacsonyítaná. Fennebb reá mutattam, hogy a H. K. -ből kidomborodó régibb jogrendszerünkben — a hol a hitbér alapjául a gyöngébbik nemnek a házassági egyesülésből előálló hátrányosabb helyzete ismerhető fel — a hitbér intézménye ennek a szempontnak megfelelő volt, valamint reá mutattam arra is, hogy alapjának későbbi és ettől eltérő felfogása ebbe a szempontba ütközik. Ebből következik, hogy jogosultsága ez ujabb alapon el nem ismerhető. A másik szempont szorosan a hitbér czéljával függ össze. Ez a czél pedig nem más, mint a hitves vagyoni biztosítása. Az a kérdés, hogy nyomós szükségnek felel-e meg ma is ez a czél? Kétségtelen ugyanis, hogy régibb jogrendszerünkben — a hol a családi vagyonjog és örökösödési jog terén szembeötlő a nőknek a férfiak mellett való egyenlőtlensége — ez a czél fokozottabb szükségnek felelt meg, mint ma, a mikor ez az egyenlőtlenség már megszünt. Azonban, hogy régibb jogrendszerünkkel szemben ma is jelentékeny szükségnek felel ez meg, bizonyítja maga az élet, a mely szerint a hitbér-szerződések most is felettébb gyakoriak. A kérdés csak az lehet tehát, hogy hol jelentkezik ez a szükség ? A hitvesről özvegysége idejére jogrendszerünk bőkezüen gondoskodik az özvegyi jog, közszerzemény, hitvestársi és özvegyi örökösödés intézményeiben, a melyek mellett a hitbér igazán szükségtelennek volna tekinthető. Ám nem igy a házasságfelbontás esetén, főleg ha az a nő hibája miatt történik, a mikor az 1894. évi XXXI. t. -cz 89., 90. §-aival szemben egyetlen támasza a hitbér a vagyontalan nőnek, mai jogunk szerint is. Kézen fekvő pedig, hogy a hitvesnek minden eshetőséggel szemben való biztosítása közerkölcsi tekintetekből is szükséges. A hitbér jogintézményének szükségszerü jogosultsága itt lép tehát világosan előtérbe, a hol annak hézagpótló volta nyilvánvaló. És ép ebből folyik, hogy a jogegyenlőség elvébe *) L. az előbbi közleményeket a 12. és 18. számokban. ütköző, a hitbér intézményi czélját és lényegét félre ismerő és inhumanus is az a felfogás, mely a hitvest, a házasságnak az ő hibájából való felbontása esetén — mindenkor — a hitbér elvesztésével is kívánja sujtani, mert a hitbér czélja — amint azt Zsögöd megkapó szabatossággal kifejezi — épen az, »hogy a nőt ne csak tul élés, hanem a házasság felbontása esetére ís biztosítsa. «1) Mindezek mellett azonban nem szabad szemet hunynunk régibb jogrendszerünk és ujabb joggyakorlatunk azon óvatossága előtt sem, melylyel a hitbért, jogosultságának az elismerése és páratlan jóakarattal való biztosítása mellett is 2) körülvette. Nevezetesen: a törvényi hitbér mérve világosan meg van határozva 3) s harmadik személyekkel szemben a törvény kedvezményei csak erre a mérvre korlátolvák. Továbbá joggyakorlatunk szerint, ha irott hitbér van, a törvényinek nincs helye, 4) azonban a szerződéses hitbér nem érvénvesithetése esetén, a törvényi hitbérhez való jog önként feléled. 5) Ez utóbbi elvnek felettébb figyelemre méltó továbbfejlesztése Reiner azon nézete, a mely szerint a szerződéses hitbérnek a törvényest meghaladó mérvére harmadik szemé1yekkel szemben viszont az ajándékozás szabályai alkalmazandók. Pl. azon hitelező, a ki az adós férj vagyonában nem talál kielégítést, a követelése keletkezése után kötelezett ilyen hitbért nyert nő ellen fordulhat, a ki a törvényes hitbért meghaladó összeg erejéig felelős. 6) Minden esetre alaposaknak találom Dr. Vavrik Bélának a Tervezetet elők. áll. bizottság teljes ülésében hangoztatott azon aggályát, a melyeket a hitbérrel elkövethető visszaélésekre nézve kifejtett. 7) Szükségesnek láttam azért idevonatkozó joggyakorlatunk vázlatos felidézését, mert ezekben a hitbér szükségszerű és nem mellőzhető korlátozásainak a törvényi tovább képzésre alkalmas alapjait találom és erre a Tervezet méltatásánál még visszatérek. IV. Áttérve ezek után a hitbérnek a Tervezet szerint való szabályozására, csak helyeselhető annak, mint »sui generis« jogintézménynek a kodifikálása. Elég e végből rámutatni arra a kétségtelen tényre, hogy az a köztudatban ma is mint ilyen »sui generis« jogintézmény él. A házassági szerződések között ez az intézmény kellő kidomboritást nem nyerhetne és csak az intézmény további elhomályosodására vezetne, pedig már ma is nagy azoknak a száma, a kik váltig hirdetik, hogy a hitbér nem ajándékozás, ám azt maguk sem hiszik el. Pedig ez már csak a törvénykezési bizonytalanság szempontjából sem kívánatos. Helyeselnem kell a törvényes hitbér elejtését, bár az e részben elhangzott érvekkel — a mint arra II. alatti fejtegetéseim során is rá mutattam — semmikép sem érthetek egyet. 1) T. elők. biz. jkvei IV. f. 20. 1. 2) A férj jószágainak és birtokjogainak törvényes és átszálló terhe: H. K. I. R. 62., 72., 79. cz. 2. §. Dec 11. De liquid. deb. 3) II. K. 1. R. 93. cz. 4. §. 111. R. 3. cz. 3-5. §§. 1840: XXII. t. -cz. 85. §. b) pontja, melynek hatálya azonban az 1881: XVII. t. -cz, 267. §-ával szemben kétes. 4) Dec. 9. 16. ad aqu. mob.: „az irott bitbér a törvényest elnyeli. " 5) M O. 1723. 49. alapján több irányadó felsőbb birói itélet Fogarasi Jánosnál (M. közp. törv. tud. elemei VII. kiad. 130. I ). Ítélet a génuai kereskedőknek Windischgratz József és neje Eszterházv Jozefa elleni perében 1779. febr. 6. Ujabban C. 5952. 1895. p. sz. 6) Zlinszkv-Reiner id. munkájának VII. kiad. 904. 1. 2. jegv. 7) Jkv. IV. f. 16 1.