Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 22. szám - Hitbér. Tervezet 171-174. §§ [3. r.]

2 MAGÁNJOGI KOD 1HKÁCZIÓNK.. Helyeslem kizárólag azért, meri általánosabbá vált műveltségünk mai fokában mi sem szól többé annak a szüksége mellett, hogy a felek akarata e részben továbbra is törvényhozásilag pótoltassék. A hitbérnek fenntartani czélzott szerződéses alakja a mutatkozó szükségnek teljesen megfelelő. Tévesnek tarlom azt a felfogást, mintha ebben visszaesés mutatkoznék !R) Amint már reá mutattam, a hitbér kél alakja között fogalmi külömbség nincs, visszaesésró'l tehát szó nem lehet. Ellenkezőleg, csak dicséretes, ha a törvényhozó a jelentkező szükséghez alkalmazkodik. Helyeselnem kell továbbá a hitbérre vonatkozó régibb törvényi kedvezményeknek a mellőzését. Mai fejlettebb jogrendszerünkben, főleg a tkvi intézmény mellett, azok indoka nyilván eleseit. Helyeselnem kell végre a hitbér-elvesztés eseteinek a Tervezet szerint való szűkebb körre szorítását, mint a hogy arról a szerk. bizottsági tárgyalások során szó volt.") A Verbőczyre való hivatkozás e részben nyilván téves és a hitbér az 1891. évi XXXI t.-cz. 89., 911 §-aiban tárgyalt veszendő jogokkal, jogi természeténél fogva, egy tekintet alá nem vonható. Sőt — hogy mindjárt innen fűzzem tovább — az elvesztés esetei közül ki volt volna hagyható a »természet elleni fajtalanság« elkövetése is (T. 173 §.), minthogy az intézményben — szorosan véve — ezt indokoló jogi vonatkozás fel nem ismerhető s e helyett az elvesztés esetei közé felveendő volt volna az 1894. évi XXXI. t.-cz. 11. §-a (vérfertőző házasság) Az ezen törvényhelyben foglall esel. mint a hitbér elvesztésének egyik esete, a H. K. I. R. 106. cz. 2. § ában is szerepel. És ez ugy jogi, mint törvényhozási szempontból indokolt. Jogi szempontból azért, mert az 1891 évi XXXI. t.-cz. 11. §-a ellenére kötött házasság sem törvényes házasság, a hitbér pedig ilyet fellélelez. Törvényhozási szempontból pedig azért, mert a feleknek az ilyen házasságtól való visszatartása komoly állami érdek. Nem helyeselhetem, hogy a hitbér-kötelezés semminemű korlátozásnak nem vettetik alá a Tervezetben. E részben utalok a III. alatt felidézettekre, a mely szerint ma élő jogunkban a hitbér korlátozása voltakép annak törvényes mérvében foglaltatik, harmadik személyekkel szemben. A hitbér törvényes alakjának az elejtése után azonban a szerződési hitbér minden korlátozás nélkül maradna. Már pedig, ha a hitbér nem ajándékozás — amint hogy nem az —, ugv annak különleges korlátozása mellőzhetetlen, mert ellenesetben harmadik személyek jogait (hitelezők, köteles részre jogosultak) komolyan veszélyeztethetné. Miben álljanak e korlátozások ? Erre nézve III. alatt vázlatosan ismertetett joggyakorlatunk szolgáltat megszívlelendő alapot. A mérve tekintetében törvényesen meghatározott (törvényes) hitbér helyett, a hitbért kötelező férj vagyonának bizonyos hányadában szükséges a kötelezhető hitbér mérvét korlátolni, hogy ekkép alkalmassá tétessék a férj vagyoni viszonyaihoz való simulásra azzal a szánkczióval, hogy harmadik személyek erősebb jogaival szemben a kötelezett hitbérnek azt meghaladó mérve ajándékozásnak nyilváníttassák, melyre nézve tehát az ajándékozásra vonatkozó rendelkezések nyernének alkalmazást. De külömbség teendő e részben a szerint, hogy a hitbérkötelezés kitől ered ? Mert nyilván más tekintet alá kell hogy essék, ha azt a férj maga, s más tekintet alá, ha érette más kötelezte, mely utóbbi esetben nem látok indokot arra, hogy harmadik személyekkel szemben a kötelezett hitbér bármily csekélyke része megóvassék. Legalább a hitbér jogi természete erre mi alapot sem nyújt. A férj által kötelezett hitbér megóvandó részéül pedig a férjnek a hitbér-kötelezés idejeben kimutatható vagyona egy tizedrészét javaslom, hogy a jogintézmény komolysága megóva legyen. Nem helyeselhetem továbbá a »contrados« kodifikálását. Ezen kritikai tanulmány során II alatt ennek indokát eléggé kifejtettem. Csak ismételhetem tehát, hogy a hitbér jogintézményének ezt az elfajzását konzerválásra méltónak nem tarthatom. Nézetem szerint foltja volna az törvénykönyvünknek Nagyon találók erre nézve azok a kijelentések^ melyeket Dr. Vavrik Béla a férj tartási igényére nézve mondott.10) Es — a mit első helyen kellett volna tárgyalnom, de szándékosan hagytam el a legvégére — nem helyeselhetem a 8) Jkv. IV. f. 11. 1. Dr. Kovács Gy. ai Jkv. IV. f. 12. 1. 10> Jkv. II. f. 88. 1. szerződési hitbérnek a Tervezetben foglalt meghatározását. Az ellen nekem formai és meritórius kifogásaim vannak. Eormailag a fogalom-meghatározás szükségét kifogásolom, a melyet itt mellőzhetőnek találok. Nézetem szerint czélszerübb volna annál az intézmény lényeges fogalmi elemeinek az egyszerű, de világos kidomboritása, a moly egy fogalommeghatározás keretében kellő határozottsággal el sem érhető. Pedig a teljes világosság, ha valahol, ennél a jogintézménynél volna igazán helyén. A hitbérnek a Tervezetben adott fogalommeghatározása mindjárt a tárgyalások kezdetén kételyekre adott okot.11) Mennyire szaporodnának ezek a kételyek a törvény alkalmazása közben! De lényegesebbek az ellen meritórius kifogásaim. A hitbérnek a Tervezetben adott fogalom-meghatározásából hiány.zik a hitbér alapjának n megjelölése. A Tervezet e részben való álláspontjárd, csak a vonatkozó ü ok (170., 172. §§.) tartalmának a gondos összevetéséből lehel következtetni. Nevezetesen abból, hogy a Tervezet a hitbér-kötelezés haláivához a házasság végrehajtását meg nem kívánja (170. %), továbbá a Tervezetnek a 172. íjából, melyben egyedül a házastársi hűség van megóvandó tekintetkép felállítva: arra kell következtetnem, hogy a Tervezel a hitbér alapjául — ez az első fel levés — a házastársi hü-iéget tekinti. Ennek az igazolására mindössze a következőket találjuk az előadó által felhozva : — ,.Elismeri, hogy amit ma irott hitbérnek nevezünk, nem felel meg a régi hitbérnek s nem is ennek a fentartásárúl van szó, hanem annak az intézménynek a fentariásáról, mely irott hitbér elnevezés alatt a mult században fejlődött ki nálunk."12) Továbbá az Indokolás következő kijelentését: „az irott hitbér nem ütközik ethikai elvekbe, sőt egyik jogi biztositéka, a hitves megfelelő magatartásának.13) Amennyiben azonban ennek a következtetésnek a helyessége kétséget kizáró módon meg nem állapítható, sőt a felhozottak mellett helye lehet annak a következtetésnek is, hogy a Tervezet, a hitbér alapját — és ez a második feltevés — a törvényben megjelölendőneí nem találja: számolnom kell mind a két fellevéssel. Ami az első feltevést illeti, a házastársi hűség a hitbér alapjául el nem ismerhető. Amint arra már eleget reá mutattam, ellenkezik ez a házassági jogviszony természetével, a mely nem tűri meg azt, hogy a hitvesi hűség más ellenszolgáltatással találkozzék, mint annak a viszonzása; és ennyiben a házasság ethikai fogalmába is beleütközik. A házastársi hűség — miként a H. K. alapján is taníttatik — lehet rendszerint való előfeltétele a hitbér követelhetésének, de nem alapja annak. A hitbért elveszítheti a házastársi hűség ellen vétő hitves, de nem járhat az hűségéért neki! Es még ha bizonyos volna is az, hogy a hitbér egyik jogi biztositéka a hitvesi megfelelő magatartásnak, akkor is, a végből még nem feltétlenül szükséges azt a hitbér alapjául „kodifikálni", a mi miatt még sok szemrehányás érhetné kódexünket! A jogfolytonosság szempontjával szemben pedig utalok ezen tanulmány I. alatti részére, a hol kiemeltem, hogy jogéletünkben a H K.-vel szemben, valamely végleges és ellentmodással nem találkozott megállapodás fel nem ismerhető. Ellenkezőleg, irodalmunkban az ellentéles vélemények forrongása, joggyakorlatunkban csonka, ellentmondó és hézagos kijelentések, a mivel találkozunk A hitbér alapja nem lehet más, mint a miben azt Yerbőczynk a maga eredetiségében megjelölte s repudeálnunk azt, épen nincs okunk. Végre is a törvényhozónak a való élettel kell számolnia és nem is az egyetlen jogi vonatkozás a hitbér, a hol az életviszonyok leggyöngédebbike érintetik. Házassági jogunknak lépten-nyomon érintenie kell azt, meri hisz a házasság csakugyan azért köttetik, hogy végre is hajtassék! A mi végre a második feltevést illeti, nem volna helyeselhető az az álláspont sem, hogy a hitbér alapját a törvényben megjelölni nem szükséges, a mely álláspont mellett "a Tervezet sem hoz fel épen semmit. A hitbér jogi hatásai, annak különböző vonatkozásaiban, nem volnának megítélhetők a hitbér alapjának megjelölése nélkül. Én erőmhöz képest — igyekeztem ezt az alapot megjelölni s összhangba hozni ->a hitvestársi kötelék ethikai alapgondolatáról alkotolt. mai tisztultabb fogalmainkkal u), s talán nem puszta véletlen, ha ezen igyekezetem közben annak az >>: Jkv. II. f. 97. 1 l)r. Imling. 12) Jkv. IV. f. 12. I. 13) Indokolás I. K. 211. 1. •*) Jkv. II. f. 97. 1. Dr. Imling