Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 49. szám - A törvénytelen gyermek jogállása. Tervezet 343-360. §§

MAGÁNJOGI KODIF1K.ACZ1ÓNK. nem nyújtották nekik a családnak, a jótékonyságnak a melegét, hanem kitaszították őket a sivár életnek könyörtelen hidegébe. Ezen jogos panaszoknak a hallatára eí kell ismernünk, hogy méltó emberi feladat arra törekedni, hogy eme visszás állapotok helyébe olyan viszonyok jussanak, a melyek megfelelnek az emberiesség és az igazságosság követelményeinek. És ebben az igyekezetben találkoznia kell az embernek a politikussal, mert a mai állapot nagy társadalmi veszélyt rejt magában. A veszély a jelenre és a jövőre vonatkozik. A nevelésnek, a családnak, a jó példaadásnak hiánya szüli a bűnösöket és prostituáltakat. A gyermek-bűntetteseknek legnagyobb része és az üzletszerű bűnösöknek nagy része a törvénytelen gyermekek sorából kerül ki. A jövő veszélye az, hogy ezek az elemek — és joggal — a társadalmi rendnek felforgatására törnek. Fölébrednek annak a tudatára, hogy rajtuk érdemetlen nagy sérelem esett, hogy elhibázott életüknek nem ők maguk az okozói, hanem a társadalom, a mely elnyomta vagy legalább a fejlődésükhöz szükséges alapfeltételekkel el nem látta őket. A történelem philosophiája azt tanítja, hogy az ilyen jogos támadásnak az a társadalom, a mely tényleg vétkes, tartósan ellenállni, azt legyőzni sohase képes. Nemrég láttuk, hogv egy két igaz ember ostromának a szervezeti és a társadalom legfelső ormain álló hatalmasok Francziaországban engedni voltak kénytelenek. Hogyan lehessen tartós ellenállásra csak gondolni is. ha milliók döngetik a kapukat, felfegyverkezve az emberiességnek és az igazságnak hatalmas fegyvereivel ? Ezeket a visszásságokat tehát meg kell szüntetnünk, ugy is mint embereknek, ugy is mint a társadalom tagjainak A kérdésnek a megoldása azonban nagyon nehéz, mert sokszorosan beleütközik a házasságnak, valamint a törvényes családnak az állam által eléggé nem istápolható intézményeibe. Vizsgáljuk a megoldási módokat, vegvük figyelembe a velük szemben álló akadályokat, és igyekezzünk olyan eredményre jutni, a mely helyes és jogos, és lehetőleg kevés vele ellenkező jogos érdeket sért Láttuk, hogy a visszás jelennek gazdasági és erkölcsi alapja van. Meg lehet-e ezeket az alapokat változtatni? Vizsgáljuk őket közelebbről. I. A gazdasági alap vizsgálata körül a következő kérdések merülnek fel: 1. Az apa természetben tartozik-e a gyermeket eltartani vagy csak pénzbeli tartásdijat adjon neki? Az összeg megállapításánál mely tényezők legyenek az iránytadók ? Az erkölcsi alapba tartozik annak a kérdésnek a taglalása, hogy kötelezhető-e az apa arra, hogy a gyermeket befogadja a saját családjába. Itt egyelőre foglalkozzunk a tartásdíjnak mily összegben való kiszolgáltatásával. Már fentebb ismertettem a Tervezetnek az álláspontját, a mely haladást tanúsít a jelenlegi állapottal szemben. F'ontos szerinte az apának vagyoni és az anyának társadalmi állása. Ez a szabályozás annak az elvnek a folyománya, hogy a törvénytelen gyermek atyjának nem rokona, vele családi összeköttetésben nem áll. Ez az elv azonban hazug, mert a rokonság, a családi összeköttetés a vérségi köteléken alapszik, ez pedig megvan és igy a helyes szabály az. hogy a tartásdíj az apának vagyoni állapota és társadalmi állása szerint szabassék meg. 2. Mily terjedelemben foghasson helyt a plurium concubentium exceptio ? A Tervezet a jelenlegi helyzettel szemben visszaesést tanúsít, mert — megegyezően a német törvénynyel — minden korlát nélkül megengedi ennek a kifogásnak az érvényesítését, míg a mai joggyakorlat értelmében az sikerrel csak a feslett életmódot folytató anyával szemben hozható fel. A kérdés megoldásának végig az egész vonalon az ártatlan gyermek szempontjából kell megtörténnie és az ő érdekének szem előtt tartásával. Elegendő a lehetőség, hogy ez a férfi az apa, arra, hogy őt a tartásra kötelezni lehessen, és csakis az anyának a ledér életmódja az, a mely mellett ezt a lehetőséget elegendő alapnak elfogadni nem kell. 3. A gyermeknek hányadik életévéig fizesse az apa a tartásdijat ? E tekintetben helyes a Tervezetnek az álláspontja és a mostani helyzettel szemben tetemes haladást képvisel. 4. Az apának vagyontalansága esetében felelősek legyenek-e a tartásdíjért az apa szülei? A kérdést feltétlenül igenlően kell megoldani, mert ugy a delictális. mint vérségi kapocs alapja a felelősség fönnállására visz és ez a felfogás egyrészt szükséges a gyermek érdekében, másrészt nem jelenti a nagyszülőknek távolról jövő túlságos megterhelését. 5. Az apának elhalálozása esétén átszáll-e a tartási kötelezettség az apának örököseire? A Tervezet helyesen igenlően oldja meg a kérdést, hiszen a díjfizetés vagyonjogi kötelezettséget is képez. 6. Ha a nemzéskor az apa beszámítható állapotban nem volt, vagy tévedésben volt, terheli-e őt a tartási kötelezettség? Terheli, mert ennek a kötelezettségnek a vérségi kapocs az alapja, az pedig fönnáll 7. Megillesse-e a törvénytelen-gyermeket örökségi jog az apa és apai rokonok vagyonára, és megillesse-e őt ily jog az anyával és az anyai rokonokkal szemben? Később foglalkozunk a Tervezetnek avval az álláspontjával, hogy a gyermek az apa és az apai rokonok után nem örököl. Az anya utáni öröklést a Tervezet egészen helyesen szabályozza a már föntirt módon olykép, hogy a gyermek örököl, mintha törvényes gyermek volna. II. A Tervezetnek megokolása kifejezi, habár leküzdi utóbb azt az aggályát, hogy nem-e helytelen a törvénytelen gyermeknek befogadása az anyai családba, nem-e túlságosan nehezedik az ártatlan családra az anyának a hibája, a melynek telhet és következményeit az egész rokonságnak kell viselnie? A Tervezet mégis igazságtalannak tartaná a gyermeknek teljes kizárását a családból, és kiemeli a társadalomnak azt az érdekét, hogy a törvénytelen gyermek ne álljon egyedül, család nélkül a világon, mert csak igy remélhető, hogy nem fog idővel ama társadalom ellen fordulni, a mely lépten-nyomon érezteti vele, hogy származása nem mocsoktalan. A Tervezet — mint már láttuk — ily alapon az anyai családot megadja a törvénytelen gyermeknek. Elegendő-e az, vagy lehet-e ennél többet is követelnie ? Ha tekintetbe vesszük, hogy a törvénytelen gyermeknek az anyja rendszerint szegény, aki gyermekét gondozni és nevelni nem képes, ugy arra az eredményre kell jutnunk, hogy az a törvénytelen gyermek, a ki csak az anyjának a családjához tartozik, tulajdonképen családon kivül él, családi gondozásban és nevelésben egyáltalán nem részesül. Az angyalcsinálókra, utóbb az utczára és a véletlenre van bizva. mint az útszéli gyom, a mely gyarapszik vagy elpusztul, a mint a véletlen akarja. A gyomot azonban, ha kártékonyán elszaporodik, emberi erővel vissza lehet szorítani, mig ha ebből a gyermekből tolvaj, rabló, vagv egyébként gonosz ember válik, akkor a társadalom támaszainak rendszerint csak a károknak elszenvedése után vagy egyáltalán nem sikerül őt ártalmatlanná tenni. Minden emberben megvan a jóra való hajlam is. a mely a fejlődésre képes. Ezt a fejlődésre képes csemetét a gondozás hijján nemcsak elveszítjük, hanem tűrjük azt is, hogy áldás helyett átok fakadjon belőle. Ezeket a nagy visszásságokat ellensúlyozni csak ugy lehet, ha befogadjuk a törvénytelen gyermeket az atya családjába. A kik ezt a követelést támasztják, azok nem ismerik félre a megvalósításnak nehézségeit, sőt veszélyeit. Jól tudják ők, hogy az apa családjába esetleg konkoly hintődik az idegen gyermeknek a bevitelével és hogy kétségtelen biztossággal az apaság bebizonyítva akkor sincsen, ha a bíróság az apaságot kimondta. Mindezek daczára vissza nem riadnak ezen kétségek elől, mert annak elérésére, hogy ez az évezredes igaztalanság jóvátétessék és ennek a folytonos társadalmi vesszélynek eleje vétessék, más sikerrel kecsegtető helyes megoldást találni képtelenek. Ez a megoldás nem is annyira uj, mint a minőnek látszik. II. József törvénykönyve elrendelte, hogy ha a gyermek házassági kötelékben nem levő személyek nemzéséből született, ugy őt a házasságban szülöttekkel egyenlőnek kell tekinteni és részesítendő ugy atyai, mint anyai részről mindama jogosítványokban, a melyek a házasságban született gyemekeket megilletik. Montenegróban a törvénytelen gyermek a törvényessel egyenlően örököl atyjának vagyonában. Oroszországban a hírlapok közlése szerint mostanában lépett életbe az azt elrendelő törvény, hogy a természetes apa a gyermekét a saját családjába köteles befogadni. Talán nem is helyesen cselekszünk, ha a kellő megoldást a polgári törvénykönyv területén keressük. Ott ugyanis, a hol az igazi család bármely okból nem nvujtható a kisdednek, a családnak surrogátumot tartozik az állam és társadalom nyújtani a lelencz- és árvaházakban. Ezeknek be kell fogadniok minden gyermeket, a mely családba felvéve nincsen és berendezve olykép kell lenniök, hogy pótolják a családtalannak a családot. Sok ily intézet legyen, hogy befogadhasson