Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 40. szám - Harmadik személy javára kötött szerződés. Tervezet 1027-1039. §§ [2. r.]

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 fordítani, respeclive a korlátozást elhagyni és a feltétel és időhatározás esetéhen is megszüntetni az igéretvevő rendelkezési jogát az értesítés megtörténtével. A Zsögöd esetében találna, de más esetekben nem találna. Az Indokolás helyesen hivatkozik az életbiztosításra, mint amely tanulságos példát nyújt arra nézve, hogy a rendelkezési jogot jó fentartani. Mindazáltal a Zsögöd esetét nem hagynék egyszerűen figyel• men kivül. Casuisticába ugyan nem mehet beíe a törvényhozó. Ám maga az Indokolás is kiemeli, hogy az életbiztosítási szerződések és az oly vagyonátruházási szerződések bírnak itt nagy jelentőséggel, amelyeknél az átruházó a harmadikat majdani örökségére nézve akarja kielégíteni. íme, az idetartozó esetek két főváltajánál ellenkező intézkedésekre van szükség. Nem lesz tehát helyes, ha csak az egyikre találót emeljük szabálylyá, mert az más hasonló — gyéiebben előforduló — esetekben szintén jó, a másikra találót pedig teljesen mellőzzük, holott az a másik eset — mivel az alsóbb néposztályok kedvelik — nagyon is gyakori. Nem volna lehat casuisticába mélyedés, ha a törvényhozó erről az esetről külön intézkednék. Ez" pedig legegyszerűbben az által történnék meg, ha a szakasz első bekezdése változatlanul maradván, a második bekezdéshez, mely arról szól, hogy mikor tekintendő az igéretvevő rendelkezési jogáról lemondottnak, első helyen odatennők : »ha a kedvezményezett az igéretvevő ivadéka és a javára kikötött szolgáltatással majdani örökségére nézve nyer kielégítést Ez, mint az 1030. §. rendelkezései általában, csak »kétség esetében* lenne szabály és a vagyonáról rendelkező szülőnek a szerződésben fenn lehetne tartani a rendelkezési jogot. A második bekezdésnek további rendelkezéseit, mint helyeseket, változatlanul hagynók. Baracs nehézménvezi ezt az utolsó mondatol: »ha egyéb magaviseletével (az igéretvevő) a kedvezményezettben azt a hitet kelti, hogy a szolgáltatásra bizton számíthat.* E helyett a lemondottnak tekintendő« után azt tenné, hogy: 'különösen* annak jelzésére, hogy a mellékmondat exemplifikál csupán és nem specifikál. Ez tulajdonképen egyre megy. mert ha csak exemplifikálunk. különös kijelentés nélkül is magától értetődik, hogy számba jöhetnek olyan »egyéb« magaviseletek is. Ha a Tervezet kijelentése in,gadozás a törvényben, az ő módosítása is csak az volna. Itt most már visszatérhetünk a már érintett 1033. §-ra. A Tervezet jelenlegi szövegében erre a szakaszra föltétlenül szükség van. miután az igéretvevő rendelkezési jogában bennfoglaltatik az igérettevővel szemben a jog annak meghatározására, hogy ez a rendelkezési jog meddig tartson. Láttuk pedig, hogy az igérettevőre nézve nem mindig közömbös, hogy a harmadik a jogot mikor szerzi meg és hogy a szolgáltatás felől kinek javára ki rendelkezik. Ha ellenben az 1029. §. az általunk javasolt módon volna szövegezve, vagyis az igérettevőnek lehetővé volna téve. hogy — ha rá nézve nem közömbös, kit s mely időponttól illet a jog — az igéretvevő rendelkezési jogának ő vessen véget, akkor az 1033. §. bátran el is maradhatna. A kedvezményezett az értesítés által szerzi meg a jogot, nem szükséges tőle ahhoz semmiféle jognyilatkozat. Ha azonban a neki szerzett jogot visszautasítja, ugy tekintetik, mintha azt meg sem szerezte volna. Ez önként értetődő szabály, de azért nem árt, hogy az 1039. §. világosan ki is mondja. e) A kötelezett helyzete. A kötelezett helyzete a harmadik javára kötött szerződésnél alárendelt jelentőségű. Akármelyik oldaláról nézzük az ügyletet, akár mint szerződést, akár mint egyoldalú Ígéretet, ő mindenképen kötelezve van teljesítésre. Hogy kinek teljesít, az ránézve sokszor közömbös. Sokszor nem az s ilyenkor természetesen az sem közömbös, meddig marad fenn az igéretvevő rendelkezési joga. A Tervezet neki e tekintetben befolyást nem enged, amit korrigálni kell, s mint láttuk, könnyen lehet. A Tervezet szerint egyáltalán, az általunk javasolt szabály szerint ellenkező kikötés hiányában az igéretvevő akaratától függ az ő rendelkezési jogának megszüntetése. Vagy esetleg az igéretvevő és kedvezményezett közötti viszonytól. Szóval az igéreltevőnek nincs rá befolyása. Tehát ő azt sem tudhatja, tart-e még az igéretvevő rendelkezési joga, vagy megszerezte már a harmadik a jogot. Ha most már a kedvezményezett lép föl vele szemben, annak irányában könnyű lesz a helyzete, követelheti annak a bizonyítását, hogy a harmadik a jogot csakugyan megszerezte. Ellenben az igéretvevővel nem bizonyittathatja, hogy rendelkezési joga még nem szűnt meg. Azért föl keli szabadítani a kötelezettet, hogy ő az igéretvevő rendelkezéseit — hacsak a rendelkezési jog hiányáról tudomással nem bir, vagy kellő gondosság mellett nem bírhatott — teljesítse, anélkül, hogy e miatt őt a kedvezményezett felelősségre vonhatná. Az 1032 §. ezt biztosítja a kötelezettnek. Ezt a szakaszt az 1033. és 1034. f oknak utána tennők, mert mig ez utóbbiak az 1031. §-al összefüggésben vannak s azért helyesen következnének az után, :iz 1032. nem az igéretvevőnek, hanem a kötelezettnek javára szolgáló intézkedést tartalmaz s igy közvetlen az 1035. §. előtt volna a helye, mint a melyben szintén a kötelezett joga van megállapítva. Nem az a lényeges ebben a szakaszban, hogy az igéretvevő rendelkezhetik rendelkezési jogának megszűnte után is, mert hisz nyilvánvaló, hogy ha rendelkezik, azért felelni tartozik a kedvezményezettnek. Hanem az lényeges, hogy a kötelezett teljesítheti az igéretvevő rendelkezését, anélkül, hogy ő felelősségre volna vonható. Azért ezt a szakaszt igy alakitanok át : „A kötelezett az igéretvevő rendelkezéseit teljesíteni köteles s ezért a kedvezményezeitnek felelősséggel nem tartozik, kivéve, ha az igéretvevő rendelkezési jogának hiányáról tudomással bir vagy kellő gondosság mellett tudomással bírhatna." A másik viszony, melynek irányában rendelkezés szükséges, a kedvezményezett és kötelezett közötti viszony. Nem szorul indokolásra az 1035. §. intézkedése, mely szerint a kötelezett a szerződésből eredő kifogásokat a kedvezményezett ellen is érvényesítheti, az igéretvevőhöz való egyéb viszonyából eredő kifogásokat ellenben nem. (Ugyanígy a n. ptk. 334. §.) f) Az ügylet megtámadása. Az ügylet érvénytelenítése, mint szerződésé, az általános szabályok szerint kell, hogy történjék, amint az magától értetődik s amint azt az 1036. §. első bekezdése is kifejezi. Mindazáltal e szabályt itt pótolni kell, mert a szerződésben nemcsak a szerződő felek vannak érdekelve, hanem a harmadik is s annak kárát okozni nem szabad. Ezért mondja ki a 2-ik bekezdése, hogy ha a megtámadó fél oly időben érvényesiti e jogát, amikor az igéretvevő rendelkezési joga már megszűnt, a kedvezményezettnek tartozik megtéríteni azt a kárt. amelyet ez az által szenvedett, hogy a szerződés hatályában megbízott Ez egészen helyes intézkedés, cs-ak az a hiba, hogy a szöveg ezt mondja: a kedvezményezett joga a megtámadás folytán szűnik meg, ami nem igaz, mert csak az érvénytelenítés folytán s ez nem szükségképeni következménye a megtámadásnak. Érdekesebb az az eset, ha a kedvezményezettel szemben lámadja meg a szerződést vagy a kötelezett, vagy az igéretvevő. Erről az 1037. ^. intézkedik. Az első bekezdés a kötelezettnek adja meg a jogot, hogy a kedvezményezettel szemben is megtámadhassa a szerződési, ha ezt terheli a vétkesség. Hogy ő a kedvezményezettel szemben akkor is érvényesítheti a megtámadás jogát, ha az igéretvevő a vétkes, az következik az 1035. §-ból. Több figyelmet érdemel a 2-ik bekezdés, mely szerint a kedvezményezettel szemben az igéretvevő is megtámadhatja az ügyletet, ha a tévedés, megtévesztés vagy fenyegetés folytán megtámadhatóság az igéretvevőnek a kedvezményezetthez való viszonyán alapul. Baracs (i. m. 25. 1) azt kifogásolja itt, hogy az igéretvevő a kötelezettel szemben való szerződését nem támadhatja meg a kedvezményezett vétke folytán. Eféle rendelkezésre nincs is szükség. Mert vagy csupán a kedvezményezett a vétkes és ekkor nem lehet az igéretvevőnek joga ahhoz, hogy a szerződést egész terjedelmében, tehát a nem vétkes kötelezettel szemben is megtámadhassa; vagy az az eset áll, amit ő emlit, hogy t. i. a kedvezményezett az a harmadik személy, a ki a kötelezett tudtával csalárd megtévesztése vagy jogtalan fenyegetése által rábírta az ígéretvevőt a szerződés megkötésére, de akkor meg a 991. íj. 2-ik bekezdése folytán külön szabály nélkül is megtámadhatja az igéretvevő az egész ügyletet. Kifogásolja Baracs azt is. hogy a színlelés okából megtámadhatás itt nincs felemlítve. Ezt külön kiemelni az 1036. §-nál felesleges, mert hogy ez okból is megtámadhatják a felek a szerződést, az ép ugy következik az általános szabályokból, mint az 1036 egész első bekezdése De mig a felsorolt eseteket helyes volt itt fölemlíteni, hogy a 2-ik bekezdésben (— ezen van itt a suly —) meg lehessen állapítani ilyenkorra a harmadik helyzetét, addig a színlelésnél erre nincs szükség, mert erre nézve a 985. §. 3-ik bekezdésében az általános szabály ugvis azt tartalmazza, amit az 1036. ^. 2-ik bekezdése. Nincs erre szükség az 1037. első bekezdésénél sem. A kötelezett a kedvezményezettel szemben keltőjük közt fenforgó színlelés folytán nem támadhatja meg az ügyletet, hisz ők