Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - Elővásárlási jog. Tervezet 1482-1496. §§

8 MAGÁNJOGI KODIF1KÁCZIÓNK. mely feltételeket tartja be valóban, vagy melyeknek nem tesz eleget. Ha a kötelezett és a harmadik vevő színlegesen csak nagyobb vételárt állapitnak meg. mint a mit a dolog tényleg megér, avagy ha oly mellék-kikötések vétetnek fel a színleges szerződésbe," melyek a jogosult részére az elővásárlási jog gyakorlását lehetetlenné teszik — a jogosult ki lesz játszva. A javaslat 1489. §. második bekezdése az ily kijátszás tekintetében igyekezik is gátat vetni, ámde ezen czikk intézkedése ily esetekben csak az elővásárlási jog meg nem szüntet állapítja meg, a mivel a jogosult nem sokat ér — különösen ingó dolgokra vonatkozó elővásárlási jognál —, mert a jogosult igy évek hosszú során át függőben tarthatja és ki játszhatja a jogosult jogát. Czélszerü lenne tehát ilyen esetekre nézve is a kötelezett szerződésszegését és kártérítési kötelezettségét a jogosulttal szemben megállapítani. Arra nézve, hogy mily módon igyekszik a kötelezett a jogosultat kijátszani, legyen megengedve gyakorlatomból a következő esetekre reámutatni. Egy esetben a kötelezett eladván Z községben levő erdeinek fenyő fáját, elővásárlási jogot engedett a vevőnek a Z. községben folyó arányosítás rendjén részébe jutandó erdők fájára nézve is. Az arányosítás rendjén azonban a kötelezett jutalékát más 20 érdekelttel közösen osztatlanul kérte kiszakittatni, és ezen 10 érdekelttel consortiumot kötött a közösen kapandó erdők fájának együttes eladására. Az arányosítás igy megtörténvén — a consortium azöszszes fát eladta egy harmadiknak a nélkül, hogy a kötele zetl a jogosultat elővásárlási joga gyakorlására felhívta volna, de fel sem hívhatta, mert a kötelezett az ő részébe juthatott fát — a közösből — a jogosultnak ki sem jelölheti. A kötelezeti látván, hogy ebből baj lesz, saját fajutalékára nézve egy színleges vételi ajánlatot készíttetett és azt közölte a jogosulttal. A jogosult ennek szinlegességét azonnal átlátva és reá mutatva arra, hogy a vétel tárgyát képező fa neki kijelölendő és megmutatandó, az ajánlatot nem fogadta el, és egyúttal kártérítés iránti perét megindította. A fentebb a gőzfürészgyár felállításával kapcsolatban közölt esetben a kötelezett ugy akarta a jogosultat kijátszani, hogy a fürészen termelt anyag tekinletében egy harmadikkal adásvételi szerződést kötött, de kikötötte, hogy ő az anyaghoz társ marad, tehát társul állott a vevőhöz. Egy ily szerződést a jogosult el nem fogadhatott, különösen miután azon szerződésben az eladó — kötelezett és vevőtárs — maga részére az üzlet kizárólagos vezetését, külön haszonrészt stb is kikötött. A javaslat 1484. §-a szerint ily esetben a mellékszolgáltatás pénzbeli értéke volna megállapítandó és a jogosult által fizetendő. Hát ez lehetetlen! A közölt esetben a mellékszolgáltatás pénzbeli értéke meg sem állapitható, és ha megállapítható, az az elővásárlási jog gyakorlását lehetetlenné teszi - nagyságánál fogva. Az 1485. §. esetében, ha a jogosult a mellékszolgáltatásra »képtelen«, a kölelezett szerződésszegése és kártérítési kötelezettsége megállapítandó, mert hiszen az csík természetes, hogy a jogosult és a vele összejátszó vevő a mellékszolgáltatást már a priori — színlegesen — ugy fogják megállapítani, hogy a jogosult azokat el ne fogadhassa. A hivatolt czikkben a »képtelen* szó egyáltalán kihagyandó lenne, mert mint fenti esetből is kitetszik, a jogosulta mellékszolgáltatásra nem »képtclen« ugyan, de azok átvállalása reá nézve az elővásárlási jogot illusoriussá teszi, meri egy oly üzletbe bele nem mehet, a mely reá nézve csak biztos kárt eredményezhet. A javaslat 1486. §-aa legképtelenebb zavarokra adhat okotFentebb felhoztam azon esetet, melyben a kötelezett erd ő részét másokkal közös osztatlan egységben adatta ki az arányosítás rendjén. Az osztatlan közös erdők fája, színlegesen a consortium által egy harmadiknak 900 ezer forintért adatott el. Az 1486. §. szerint a jogosult most követelhetné, hogy az összvételár aránylagos részének lefizetése mellett neki a kötelezett erdőjutalékának fája adassék ki, a kötelezett pedig követelhetné, hogy a jogosult a consortium összes fáját vegye meg a színleges 900 ezer forintért, mert a kötelezett érdekei sérelmet szenvednének, ha fája külön adatnék el. Mindkét eset az elővásárlási jog gyakorlását lehetetlenné teszi. A jogosult nem ajánlhatja fel, hogy ő csak a kötelezett jutalékát veszi meg, mert ezen jutalék osztatlan közösségben lévén, a jogosult nem tudhatja, hogy hol, mennyi fa jutna neki (ily esetekben pedig a hely a szállítási költségek miatt nagyobb szerepet játszik sokszor, mint a vételár) másrészt nem is szorítható a jogosult arra, hogy a közösség megszüntetését előbb perrel eszközölje. A második esetben igazságtalan lenne a jogosultat, — ki a kötelezett magánerdőinek fáját, az arányosítás utján kapandó fájának, mondjuk 100 ezer forint vételár mellett leendő megvehetése reményében vette meg és ennek megfelelő berendezést tett arra kötelezni, hogy 900 ezer forintért vegyen erdőt. Ezen utóbbi esetben igen érdekes és a legtöbb esetben eldönthetlen kérdést is fog képezni az, hogy a kötelezett érdekei sérelmet szenvednek-e vagy nem, az együttes vagy külön eladás által. A felhozott erdők esetében például ép ugy bebizonyítható, hogy a nagyobb terjedelmű erdők fája együttesen jobban értékesíthető, mert nagy-vállalkozó — ha kevesebb is van, — de biztosabb, de az is bizonyítható, hogy kisebb erdők fája is legalább oly jól értékesíthető, mert erre többen concurrálnak Szerénv nézetem szerint ilyen esetekben mindig a kötelezett szerződésszegése és kártérítési kötelezettsége volna megállapítandó, mert mindezen esetek csak a jogosult jogának kijátszása végett merülhetnek fel. Az 1487. §-ban statuált kikötés, hogy a harmadik személy részére engedett vagy kikötött fizetési haladékot a jogosult csak ugy veheti igénybe, ha dologi biztosítékot ad. felesleges, mert fel kell tételezni a kötelezettről, ha a jogosultnak elővásárlási jogot engedett, hogy ezzel oly bizalmi viszonyban áll, mint a harmadikkal, kit azelőtt eselleg nem is ismert. Az 1488. és 1489 §-ok igen helyesen intézkednek és elejét kívánnák venni annak, hogy a jogosult a kötelezett által kijátszassék; különösen helyes az, hogy ha a kötelezett a közölt ajánlatot, a szerződést, a harmadikkal bizonyos idő alatt meg nem köti, a jogosult elővásárlási joga nem szűnik meg, jobban mondva feléled, mindannyiszor, valahányszor a kötelezett vételt kötni akar A javaslat 1496. §-a tekintetében fel kell hoznom, hogy az a német törvény 514. §-ának tetemes módosítását foglalja magában. A német törvény nem foglalja magában azon intézkedést, hogy az elővásárlási jog csak 32 évet meg nem haladó időre állapitható meg és ezen intézkedés felesleges is, mert a felek szabad elhatározási jogát korlátozza. Tegyük fel, hogy egy család egy más családnak örök időkre akarná biztosítani az elővásárlási jogot, bizonvos erdők leendő fájára nézve, sőt kiköttetnék, hogv a jog minden 80 vagy 100 évben egyszer gyakoroltassék, miért tétessék ily szerződés lehetetlenné'? Hogy az elővásárlási jog másra nem ruházható át, a jogosult által — ebben van némi ratio, a mennyiben tekintettel van az érdekelt lelek között fenforgó bizalomra, máskülömben mindenesetre beveendő volna az 1 196. §-ba, hogy az elővásárlási jog »más megállapodás hiányában* nem ruházható át másra; mert nem tekintve azt, hogy a »más megállapodás hiányában* szavak, a német törv. 511. §-ában is benn vannak és bizonyára csak elnézésből maradtak ki, az érdekelteknek megadandó a jog, hogy egyetértéssel az elővásárlási jogot másra átruházhassák és hogy az átruházhatási jog a jogosult részére szerződésileg eleve is kiköltethessék. Végül helyesebbnek tartanám kimondani, hogy az elővásárlási jog az örökösökre is átmegy, mert külömben sok esetben ezek tetemes károsodásnak lehetnének kitéve. Dr. Weisz Ignácz brassói ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Dr. Barna Ignácz budapesti kir. Ítélőtáblai biró, VI., Király-utcza 98/a. Nyomatott Márkus Samu könyvnyomdájában, Budapest, V., Báthory-utcza '20.