Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 23. szám - Telki szolgalmak. Tervezet 686-694. §§

MAGÁNJOGI K0D111KÁCZ1ÖNK. hetését nehezíti többek között az, hogy egyes részeiben gyakori utalás történik olyasmire, ami másutt található és ami 'megfelelő módosítással* alkalmazandó, valamint a megértési nehezíti az is, hogy az egyes jogtételeknél oly alapvető fogalmakra van hivatkozás, amelyeket csak jogászember tudhat. Különösen a megérthetőség hiányának kifogását emelték a polgári törvénykönyv dologjogi része ellen; ámbár elismerik azt, hogy a törvényhozók ez irányban minden kitelhetőt megtettek; és elismerik másrészt azt is, hogy a magánjog az életviszonyok folytonos fejlődése, az évszázadokon keresztül alakult jogszokások s birói gyakorlatok és jogtanulmány következtében a rendszabályoknak oly finoman átgondolt rendszerévé lőn, amely sohasem lehet laikusoknak közvagyonává.11 Nekünk, magyaroknak, szintén egyik fő törekvésünk az kell, hogy legyen, hogy alkotandó polgári törvénykönyvünket a honpolgárok műveltebb része megértse; hogy az a nemzetnek vérébe mehessen át, mert csak igy lesznek képesek e nemzet tagjai azt felfogni, közpolgári viszonyaikban zsinórmértékül használni, követni, tiszteletben tartani Sőt nálunk az a törekvés kétszeresen nagy fontosságú; mert egyfelől az alapvető jogi fogalmak még nem mentek at a nemzet köztudatába, és mert másfelől jogtudományunk, joggyakorlatunk és jogi terminológiánk szerfölött ingadozó. így például a »közszerzemény« fogalma és terjedelme nagyon vitás; a »szolgalom< lényege még a müveit laikusok zömének agyában sem tiszta; az >utóörökös« és az »örököshelyettesités« fogalma és kellékei még sok jogásznak sincsenek alapos ismeretében és még számtalan jogi szabvány és intézmény dicsekedhetik azzal, hogy mélyére nem hatottunk. A nemzetet a jogra nevelni kell, főkép nálunk, ahol már annyi viszontagság után, Minervaként pattant ki tervezetünk Jupiterék agyából! Osztozkodom abban, hogy elméleti tantételek nem valók a törvénykönyvbe, mert aki nem bir elég előkészültséggel arra, hogy azokban otthonos legyen, vagy nem érti vagy félreérti a tételeket; és az sem lehet czélja a kodifikácziónak, hogy a biró vagy ügyvéd azokat az alapfogalmakat, amelyek egy törvénykönyv teljes átértésének előfeltételei, magából a törvénykönyvből tanulja.2) Ezek az érvek igenis alkalmasak arra hogy a törvénykönyvnek ne legyen 'általános része-, de ke vésbbé alkalmasak arra, hogy a törvény szövegében ott, ahol szükséges és ott. ahol közmegértésre kell számitanunk, a jogtételt oly alakba öltöztessük, amely egyszersmind a tantételt is magában foglalja. A puritán elzárkózást az elméleti tantételektől nem követheti a polgári, aminthogy nem követte a büntetőtörvény, mert például az 1878 : V. t.-cz. 379. §-a a csalásra vonatkozólag csupa definiáló ismertető jelet sorol föl és a diszpozitiv rendelkezés mérvét külön §. (380 dik) határozza meg És igy számtalan más példát idézhetnénk törvényeinkből. De utóvégre, az rendkívül természetes, hogy a törvényben a két elemnek, a fogalommeghatározó és a rendelkező elemnek benn kell foglaltatnia, mert hiszen a törvénynek két erőt kell tartalmaznia, az egyiket, amely az észre hasson, tehát megismertessen a jog és kötelezettség tárgyával, és egy másikat, amely a másik alaptehetséget, az akaratot vegye czélba ; és ezzel éreztesse a jog vagy kötelezettség megszegését. Azután meg a törvény nem valami elvont, levegőben lógó parancs, vagy tilalom, amelyre az ördög sem hederít, hanem a társadalmi élet szabálya, a gyakorlati élet követelménye: következőleg a törvénynek életföltétele, hogy azt első sorban megértsék, másodsorban megtartsák és megtartassák. Szükségesnek és czélszerünek tartottam ezt bevezetéskép elmondani a nekem kiosztott théma; »a telki szolgalmak* feldolgozása előtt, mert bizony, épen a dologjogot tartom a Tervezet leglazább, legkevésbbé tüzetes szerkezetű részének, holott annál a rendkívüli fontosságnál fogva, amely hazánkban a földbirtokot megilleti, a legnagyobb gondot épen erre a területre kell fordítani. A Tervezet dologjogi része nem mindenben felel meg annak a programmnak, amelyet az Indokolás a nyelvezetre nézve fölállít 3J: szakszerűnek nem elég tömör és szabatos, egyszerűnek nem elég népies arra. hogy a laikus müveit ember is megérthesse. Különösen érezhető a Tervezetnek ez a hibája a szolgalmi jog körében, amely magánjogunknak, joggyakorlatunknak és jogtudományunknak egyik legkevésbbé kimüveit része. A »szolgalom« szóval — bármennyire sérti a magyar ') ürtloff: Das d. Nachbarrecht 3. 1. 2) Indokolás: bevezetés, személyjog. családjog. XII. lap és XV. lap c). al Id. helyen XV. lap. nyelvérzéket — meg kell barátkoznunk; annak kiirtását az orthológia azért nem javasolja, mert már széles körben elterjedt és a törvényhozás és a történet is ráadta szentesítő bélyegét.4) A jogászi érzék szeretne ugyan helyébe más szót illeszteni, amely a »teher«, a nyűg* fogalmából indul ki, a terheltséget, a tulajdonjog gyakorlásában való korlátozottságot juttatja kifejezésre, amit a cselekvőséget kifejező >szolgál< ige és az abból helytelenül képzett »szolgalom« főnév nem bir kidomborítani. Ne ajánljunk tehát cserébe uj szót, hanem maradjunk inkább a megszokott régi rossznál. A német P. T., amelynek a mi Tervezetünk nem eléggé szabatos fordítása, ötödik fejezetének élére szintén csak odaveti az általános elnevezést: »Dienstbarkeiten« és utána első czimként a >>telki szolgalmakat csoportosítja (1018 — 1029. §§.), anélkül, hogv általános határozmányokat bocsátana előre, holott indokolásában a Tervezet a telki szolgalmakat, a haszonélvezetet és a korlátolt személyes szolgalmakat a »szolgalmak« gyűjtő neve alá sorozván, elismeri, hogy van a szolgalomnak oly fogalma, amely ama jogokat átöleli, hogy tehát ama jogoknak van közös ismertető jele és hogy a szolgalmak tekintetében is elképzelhetők az általános határozatok. A közös ismertető jel az volna, hogy minden szolgalomnál a jog tartalma a tértiéit ingatlan valamelyes használására irányul és e tekintetben különbözik a többi korlátolt jogok tartalmától . Hogy a használás fogalma valamennyi szolgalomra alkalmazható lehessen, azt tág és nem nagyon szabatos értelemben kellene venni. Használás alatt a gyümölcsöket és a gyakorlással kapcsolatos előnvöket értjük A használás kifejezése is megfelelő értelemben értendő. A gyakorlás fogalmát tágabb értelemben kellene vennünk, ha gyakorlásnak akarnók jelölni a telki és korlátolt személyes szolgalom tartalmához tartozó azt a jogot, hogy a szolgáló telken a tulajdonosnak nem szabad oly cselekvényeket megtennie, amelyeket különben megtennie szabad volna. A használási jog- általános elnevezése tehát a szolgalom fogalommeghatározása tekintetében nem értékesíthető . A fajfogalomnak általános határozatokkal való összekapcsolását ellenzi az is, hogy a telki és korlátolt személyi szolgalmak és a haszonélvezet közt mélyrevágó különbség van . . Ezen és még más okokból mellőzi a német P. T. a szolgalmak tárgyában az általános határozatokat és a fogalommeghatározást. "') Majdnem szórói-szóra igy érvel a mi indokolásunk is. °) Nézetem szerint a definiciók- és az általános batározmányoktól való merev tartózkodás hátrányára van a megérthetó'ségnek: értem ez alatt azt a tartózkodást, amely valamely gyűjtőnév alá tartozó jogviszonyok közös ismertelőjeleit még pedzeni is fél. nehogy a definiálás gyanújával illettessék. Értem azt, hogy tantételek ne foglaljanak helyt törvénykönyvben; tudom azt, hogy nem létezik a világnak oly definíciója amely az alája tartozó jogviszonyok minden árnyalalára kiterjeszkedhetnék és kivéteít nem tűrne : de viszont bizonyos az is, hogy minden polgári törvénykönyvnek a tudomány- és gyakorlatmegállapitotta tantételekből kell kiindulni és igy rendelkezései nem rázhatják le magukról a tanelmélet húsát és nem lehetnek hústalan és vértelen csontvázak. Főkép pedig ott, ahol, mint minálunk, még eddig nem volt magánjogi kódex: hagyján, hogy ártana, de sőt használ az, ha jogdogmatikai tantételek — a megérthetőség kedvéért — beleolvasztatnak a rendelkezésekbe, avagy azokat nem kathedrás szőrszálhasogatással, hanem általános, közös, vitátlan vonásaikkal megelőzik. Nem tartom az osztr. polg. törvény 472. § át a szolgalom fogalmára nézve mintaszerűnek; de helyesnek vélném, hogv a Tervezet 686. *j-a elé, amannak megtelelő módon, a »szolgalmak« gvüjtőneve alá külön szakaszként beillesztetnék: • Általánosságban véve vannak olyan, idegen dolgokon vald dologjogok, amelyeknek tartalma vagy egyes tulajdonjogi jogosítványok tényleges gyakorlásában, vagy pedig a tulajdonos egves jogosítványainak más személy, a jogosított javára szolgáló megszorításában áll : ezek a szolgalmak « Ez után következnék a Tervezet 686. ij-a, helyesebb fogalmazásban. A telki szolgalomra vonatkozó általános szabálynak a tulajdonjognak abszolút fölényéből, amelyet a Tervezet 564. §-a helyesen fejez ki, kell kiindulnia. A tulajdonjog és ennek kizárólagos volta a szabály és korlátozása csak kivétel és lehetőség. Ezen lehetőséget a magyar a »ha\ het« raggal fejezi ki, amint a Német P. T. 1018 §-a a ->kann« segédigével kifejezi. *) Bakos : A magyar jogi műnyelv. 58. és 1J4. 1 5 Mugdan Materialien III. 265. és k 1. 6) Indokolás : Dologjog 443. és k. 1