Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 23. szám - Telki szolgalmak. Tervezet 686-694. §§

I) MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. pozícióját elveszti, nem nyerné meg másfelől az örökbefogadóval szemben a teljes gyermeki pozicziól.* Reá mutat azután az ellenmondásra, mely abból származik, hogy a Tervezet álláspontja szerint lehetetlen az, hogy az örökbefogadó és örökbefogadott között szülő és gyermek közli viszony ne létesüljön s ennek daczára az öröklési jogból való kizárás, tehát e viszony negatiója, lehetséges. Azt hiszem, egész tanulmányom folyamán elég alkalmam volt kimutatni, hogy a Tervezet szóbanforgó elvi álláspontja nem helyes; ép azért tovább fejtegetni ezt talán felesleges. Kérdés tárgya legfeljebb az lehet, hogy a mennyiben az örök lési jogot kizárhatatiannak tartjuk, tehát azt álliljuk, hogy az adoptáltat törvényes öröklés illeti meg, a gyermeket ép ugy kötelesrésere jogosultnak tekintsük-e, mint a vérbeli leszármazol ? Igen. Ha egyszer áll az az elv, hogy az adoptált okvetlenül örököl, a törvény erejénél fogva, akkor meg kell neki adni a kötelesrészt is. Igaz, hogy a kodifikáló bizottságban e körül egy kis vita keletkezett, a mennyiben Zsögöd azl a példát hozta fel. hogv a nagykorú örökbefogadott lemondhat a kötelesrészre való jogáról s igy lehetséges, hogy azonnal a szerződés megkötésekor megtévén ezt, igy játszanák ki a törvényt; a miért is ki kellene mondani, hogy a kötelesrészről való lemondás csak a szerződés megkötése után hosszabb idő múlva történhetik meg. Azonban nekem az a véleményem, hogy e tekintetben felesleges bárminő megszorítást alkalmazni. Vulenti non fit injuria. Ha valaki a törvényes jogáról lemond, ezt megakadályozni ugy sem lehet. Áttérve a 241. §. azon részére, mely az örökbefogadási szerződés módosításául megengedi azt, hogy az örökbefogadó az örökbefogadott vagyonának kezeléséből és szülői haszonélvezetéből kizárassék, ezt, tekintettel a modern külföldi törvényhozások felfogására is. megengedhetőnek tartom, mert ha az örökbefogadó jómódú egyén, a kinek nincs szüksége arra, hogy az örökbefogadott vagyonának a hasznait húzza, ezt miért ne lehetne neki megengedni ? A fő a gyermek érdeke, ez pedig csorbát nem szenved. A gyermek vagyonának a kezelésére nézve pedig hasonló okból méltányos az esetleges eltérés. Mindezek alapján a 241. §. következőleg volna szövegezendő : Az örökbefogadottat az örökbefogadóval szemben törvényes örökösödési jog és ebből folyólag kötelesrész illeti meg. Az örökbefogadás egyéb jogkövetkezményei a szerződésben csak anynyiban módosíthatók, hogy az örökbefogadó lemondhat az örökbefogadott vagyonának kezeléséről és szülői haszonélvezetéről. 242. §. Az örökbefogadás hatályon kivül helyezhető az örökbefogadónak, az örökbefogadottnak, valamint ennek ivadékai közül azoknak a szerződésével, a kikre az örökbefogadás kihat. Ha a házastársak közösen fogadtak valakit örökbe, vagy egyik a másiknak gyermekét fogadta örökbe : a felbontó szerződéshez mindkét házastársnak és ha csak az egyik van életben, ennek hozzájárulása szükséges. Az adoptio fejezetének harmadik része az örökbefogadás hatályon kivül helyezéséről és megtámadásáról. Ennek első szakasza a 242-ik. Igen fontos elvi jelentőségű kérdés, hogy az örökbefogadási szerződés hatályon kivül helyezését a felek megegyezése alapján megengedjük-e? A hatályon kivül helyezés ugyanis kétféleképen történhetik a Tervezet szerint: vagy birói uton, mikor tehát a szerződéses akaratnyilvánítás megszűntét ítélettel kívánja a felek valamelyike konstaláltatni, vagy pedig uj megegyezés, a régi akaratnyilvánítás hatását lerontó ujabbi szerződés utján Ahhoz kétség nem fér, hogy ha a telek közt az örökbefogadási viszonyhoz szükséges benső összhang nincs meg, sőt esetleg azt a felek valamelyike szándékos magaviselete által megsértette s igy a családi köteléket utánzó békés viszonyt lehetetlenné tette, ilyenkor az adoptiónak birói uton megtámadhatónak kell lennie ; mert hisz ha a házasság is felbontható ily mélyreható okok alapján, akkor sokkal inkább kell ezt lehetővé tenni az örökbefogadásnál, a mely elvégre is még sem létesít olv mélyreható kapcsolatot. De már ahhoz sok szó fér, hogy megengedhető legyen-e az örökbefogadási jogviszonynak a félek által sua sponte, egyszerű megegyezéssel történő felbontása, tehát annak a megengedése, hogy pl. ma megkötik a szerződést, a felek fiu és atya közti viszonyba jutnak s egyszerre egy év múlva kiábrándulnak egymásból és a köztük megszületett családi köteléket egyszerűen ismét megszüntessék. Igen meg kell gondolni ennek az esetleges megoldási módszernek a következményeit, mert könnyen odavezethet az, hogy az adoptio komolyságát dönti romba. Ha az emberek tudják azt, hogy a mit ma megkötnek, azt holnap szeszélyük szerint felbonthatják, akkor bizony előbb-utóbb kételkedni fognak az ily jogügylet komolyságában s azt hiszik, hogy puszta szeszélyüket ugy elégíthetik ki, a mint ők akarják. Van-e tehát elegendő alapja azon elvi álláspont statualásának, hogy az örökbefogadási szerződés a felek megegyezése alapján, per nélkül, egyáltalában felbontható legyen '.' Vannake oly okok, a melyek kényszerítenek arra, hogy a hosszadalmas és költséges pereskedés helyett jogügyleti uton is megszüntethetők legyenek az adoptio joghatályai ? Ámbár a strictum jus szempontjából ezt megengedni nem volna szabad, mert hisz ha mindig azt hangoztatjuk, hogy az örökbefogadás a természetet utánozza, a régi szülők helyett uj szülőket, a régi család helyeti uj családot ad a gyermeknek, akkor mi szükség van arra és hogy lehet megokolni azt. hogy az ilyen, az egyének életébe mélyen bevágó változást szerződési uton elenyésztessük ? Es czélszerüségi szempontokból mégis meg kell engednünk ezt. mert lehetnek oly okok, pl teljes disharmonia, a családi életben elérni remélt rokonszenv hiánya stb.. a melyek az örökbefogadó és örökbefogadott közti békés viszonyt végleg feldúlják. Ezt aztán a felek maguk is belátják s igy per nélkül is létrehozhatják a fictiv kötelék megszüntetését. Ha azonban ez lehetővé lesz, akkor igen pontosan körülirt garantiáktól kell függővé tenni a joghatálynak ily önkéntes felbontását, azaz az örökbefogadási szerződés megszüntetését nem szabad a felek puszta önkényére bizni hanem meg kell követelni formális tekintetben mindazt, a mi a könnyelmű felbontásoknak elejét veszi. Erre azonban, minthogy a Tervezet is külön szakaszban tárgyalja, ott fogok kiterjeszkedni. Tekintve azonban, hogy az örökbefogadott ivadékai közül azok, a kikre az adoptio kiterjed, elődjük jogán szintén az adoptáló családjába tartoznak, ezek kiválását csak az adoptált kiválása esetén tartom megokoltnak, mert a mig elődjük, az adoplatus, megmarad jogállásában, addig az utód ellenkező cselekménye nélkülözné a hatályon kivül helyezés szerződéses jellegét, a mennyiben békés felbontásra csak elődjük jogosult, a ki a szerződést kötötte. Áttérve a szövegezésre, az a Tervezetben némileg homályos, a mennyiben nem azt kellene kimondani, hogy az örökbefogadás hatályon kivül helyezhető az örökbefogadó és az örökbefogadott, vagy ez utóbbi ivadékainak a szerződésével. — hanem azt kellene meghatározni, hogy az örökbefogadási jogviszony megszüntethető szerződéses uton. a felek jogügvlete által is. Az ily szerződés megkötésére pedig a feleken kivül az adoptált azon leszármazói is hivatva és jogosítva vannak, a kikre az adoptio joghatályai kihatnak, de csak akkor, ha a jogelőd is felbontja a szerződést. Ennek megfelelőleg a 242 ^. a következőleg volna szövegezendő : Az örökbefogadási jogviszony az azt létrehozó felek, tehát az örökbefogadó és az örökbefogadott által szerződésileg meg is szüntethető. Ha azonban az örökbefogadottnak oly leszármazói vannak, a kikre a jogviszony szintén kihat és az örökbefogadott a jogviszonyt szintén fel akarja bontani, akkor a felbontó szerződést az örökbefogadott ivadékai saját magukra nézve önállólag kötik meg. A 242. §. második bekezdése teljes logikai folyománya lévén a 234. §. második bekezdésének, a mely szerint, ha házastársak közösen fogadnak valakit örökbe, vagy az egyik házastárs a másiknak a gyermekét fogadja örökbe," akkor a gyermek a házaspár közös törvényes gyermekének tekintetik: "szövegmódosítás nem szükséges. Dr. E. Sagy Olivér, pozsonyi ügyvéd. X. Telki szolgalmak. (Tervezet (i8tí—694. §§.) I. A német birodalmi törvénykönyvet mindnyájan a kodifikáczió remekjének tartjuk; és mégis, már most emelkednek hangok, amelyek több tekintetben csalódásról beszélnek. Nagy volt ugyanis Németországban a várakozás az iránt, hogy benne oly törvénykönyvet, mintegy népjogkönyvet fognak" kapni, amelyet a jogban járatlanok is könnyen megértenek: könnyen megérthető jog helyett nehezen megérthetőt kaptak; megért-