Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 15. szám - A szerződések tárgya. Tervezet 952-968. §§

6 MAGÁNJOGI KOÜIK1KÁCZ1ÓNK. A 952. §. második bekezdésének nincsen létjogosultsága. Ez a bekezdés kivételt állapit meg arra az esetre, ha az adós a lehetetlennek bizonyult szolgáltatás megtörténteéri jótállóit. Ily jótállást nem szabad törvényesíteni, mert minden jogi alapot nélkülöz. Az adós vagy ismeri a lehetetlenséget, vagy nem. Ha ismeri és mégis az ellenkezőt állítja a szerződés megkötésénél, ebben az esetben jótállás nélkül is kárpótolni tartozik a vétlen hitelezőt. Ezt a kérdést a kártérítésre és a semmiségre vonatkozó külön fejezetekben kell megoldani. Ha pedig bizonytalanságban van a lehetetlenség felől, akkor a jótállás valóságos szerencseszerződés, mely a törvény utján nem érvényesíthető. A 953. §• annak a kármentesítéséről intézkedik, aki a semmisnek bizonyult szerződés érvényében megbízol!. Ennek a §-nak az elhelyezése nem all összhangban a Törvénytervezet rendszerével, mely a szerződés tárgyáról, a semmiségről és a kártérítésről külön-külön intézkedik A 953. §-ban foglalt szabálynak szorosan a szerződés tárgyáról szóló fejezetben nincs keresni valója. A Törvénytervezetnek a lehetetlenségről intézkedő utolsó (951.) !<-a sem állja ki a szigorú bírálatot. Ez a ?>. ugy szól, hogy ^lehetetlen szolgáltatás iránt arra az esetre, ha lehetségessé válik, érvényesen lehet szerződni.« A német polgári törvénykönyv ,'508. S-a ugyanezt a szabályt valamivel világosabban, de unalmas hosszadalmassággal nyilatkoztatja ki. A csaknem rejtélyes szövegezés azt a látszatot kelti, mintha különleges szabályról volna szó, pedig közelebbről tekintve kitűnik, hogy az idézett §. semmi egyebet, mint a halasztó feltétel egyszerű szabályát tartalmazza. Nem lehetetlen, hanem lehetséges szolgáltatásról intézkedik az emiitett szerződés, halaszló feltétel alatt. Ha a 954. §. az általános szabály alól kivételt állapitana meg, akkor volna értelme, de mivel nem tesz egyebet, minthogy a halasztó feltétel szabályát példaképen a lehetetlen szolgáltatásra alkalmazza, egyszerűsége miatt, még tankönyvben sem volna helyén. A 952. §. első bekezdése a lehetetlenségnek azt a szabályozását, mely a szerződés tárgyára vonatkozó fejezetbe tartozik, tökéletesen kimeríti. Törvényellenessé!*. A Törvénytervezet 955. § a semmisnek nyilvánítja a törvényes tilalomba ütköző szerződést, >a mennyiben a törvény mást nem rendel.« Ennek a §-nak legfeljebb a szövegezését lehet kifogásolni. Szabatosan igy kell megszerkeszteni: Törvényes tilalomba ütköző szerződés, ha az illető törvény másként nem intézkedik, semmis. A 955. §. második bekezdésében utalás történik a 953. és 954. §-okra. de minthogy a már kifejtettek szerint az előbbi nem tartozik ebbe a fejezetbe, az utóbbi pedig felesleges, az emiitett hivatkozásnak is el kell maradnia. Erkölcstelenség. Az ide tartozó nyolez (956—9(>3.) §§. lényegesebb kifogásra nem szolgáltat okot, sőt a 957. §-t, mely az "uzsora pusztításai ellen emel gátat, örömrivalgással kell üdvözölni. Érvényben levő törvényeink az uzsorásokkal szemközt csak a hitelügyletek körül nyújtanak némi oltalmat, de ez is kétes értékű, mert a bajt nem képes megelőzni, hanem csak későn, úgyszólván a temetéshez, szokott megérkezni. Ha a 957. §-ban foglalt intézkedést Németország, melynek törvénykönyvében az szórói-szóra előfordul, szükségesnek tartotta, akkor nálunk valóságos áldásnak kell tekinteni. A munkának a tőkével való versenyében az állami hatalomnak legerélyesebb beavatkozására van szükség, mert a tőke elbizakodottságában és telhetetlenségében oly tulkapásokra vetemedik, melyek jogállamban meg nem tűrhetők. A szerencsejáték és fogadás is az erkölcstelenség fogalma alá esik. Ennél a pontnál merül fel a határidőüzlet égető kérdése, melyet a legújabb társadalmi forrongás felszínre vetett, de megoldani képes nem volt. A szabadelvüség köntösébe bujt hamis jelszavak annyira lenyűgözték a közvéleményt, hogy a kérdés helyes megoldására semmi kilátás nincsen. A határidőüzletek védelmezői nem látják, vagy nem akarják látni, hogy ez az intézmény teljesen ki van forgatva lényegéből és 100 eset közül legalább 90-ben uzsoráskodás és szerencsejáték leplezésére szolgál. A mi különösen a gabona-elővételt illeti, ennek pusztításairól elszomorító statisztikát lehetne összeállítani. A határidő üzletek főképen abban különböznek egyéb ügyletektől, hogv utóbbiaknál, az élelmesség nem játszik különös szerepel, ellenben a határidőüzletnél az, akinek kereskedelmi műveltsége nincs s a ki élhetetlen, okvetlenül áldozatul esik. A tudatlanság, tapasztalatlanság és szorultság a gabonaelővásárlásnál megy legkönnyebben lépre. A megszorult gazda még abban a ritka esetben is, ha ingatlana tehermentes, nem szívesen keres jelzálogkölcsönt, meri ez sok vesződséggel jár s a közvetítők egész seregét kell lekenyerezni, mig az ember a pénzhez jut. A községbeli pénzintézetet is a lehelőségig kerüli, mert ez ad ugyan váltóra kölcsönt, de két jótállót követel s a földművelő bármely áldozatra kész inkább, minthogy szívességért kunyoráljon. A terménykereskedő nem kéreti magát, hanem kínálja a pénzt s nem kényszeríti az embert, hogy kezes után törje a fejét. A termés előre eladásának ez a leggyakoribb esete. A gazdának eszeágában sincs, hogy termésének vevőt biztosítson. Talál ilyet aratás után is, még pedig előre láthatóan kedvezőbb feltételek mellett, de kölcsönre van szüksége s ugyanaz a kereskedő, aki olyan könnyen ad pénzt gabonára, semmi áron se.n hajlandó kölcsönözni, mert csak az elővásárlással tehet szert busás haszonra. Az uzsoráskodás itt nyilván való. Az a ritka eset is előfordul, hogy a termelő nem kölcsön szerzése végett, hanem azért adja el előre termését vagy ennél is sokkal többet, mert áremelkedésre számit, n legutóbbi néhány évtized alatt a termények lettek a szerencsejáték legkedveltebb tárgyai. Nem csoda, ha a játékszenvedély a termelőre is átragadt, de mig a kereskedő a szerencse szeszélyével áll szemközt, addig a termelő az üzérek ravaszságának és fondorlatának is ki van szolgáltatva. Arra a legöregebb ember sem emlékszik, hogy az előre eladás a termelőre nézve valaha kedvezően ütött volna ki. Az előre eladás a termelőre nézve vagy uzsora, vagy szerencsejáték. Semmi egyéb. Az előbbi ellen oltalomra szorul, az utóbbitól pedig el kell tiltani, mert különben menthetetlenül bekövetkezik azoknak a teljes romlása, akik az országot ezer éven át kezük munkájával eltartották. A franczia népben hasonlithatlanul nagyobb az üzleti szellem, mint a magyarban. Erancziaország a határidőüzletek számkivetéséről" gondolkozik most s azt a tőzsde területére akarja szorítani. Mennyivel inkább szükséges ez nálunk, a hol a nép kereskedelmi érzéke fejletlen s a hol a határidőüzletek nyomán oly sok visszaélés történt. Határozatlanság. A 964—9li8. §-ok kisegítő rendelkezéseket tartalmaznak arra az esetre, ha a szerződés a szolgáltatás meghatározását az egyik szerződő félre, vagy harmadik személyre bízza. Ezeket a §-okat bevezetéskép az általános szabályival kell kiegészíteni: A szerződés semmis, ha tartalmának lényeges részei meg nem határozhatók. A fejezet mindegyik része általános szabálylyal van ellátva. Az egyöntetűség sérelme nélkül itt sem lehet azt mellőzni. A 964—968. §-okban foglalt kivételes intézkedéseket az általános szabály előrebocsátása előnyösen megélénkíti. Alföldy Ede, nagybecskereki kir járásbiró.