Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 15. szám - Biztositékadás. Tervezet 1150-1157. §§

MAGÁNJOGI KOD1HKÁCZ1ÓNK 7 /x Biztosítékadás. (Tervezet 1150—1157. §§.) I. A Tervezet IV. Részének III. Czime a kötelmi szolgáltatás tárgyáról rendelkező 2-ik fejezetében 9. alatt a biztosítékadásról is intézkedik. Az a kérdés, hogy valamely rendelkezés a törvénykönyvben hol helyeztessék el, a mai fejlett jogtechnika és codificátió mellett nagyobbára jog-aestheticai kérdés; bár az egyes intézkedések elhelyezésének ugy a jogi constructió, valamint a törvény magyarázata szempontjából is van fontossága. A Tervezetnek általános része nincs és ezért a jogszabályok, főleg a jogélet tágabb terére kiható szabályok elhelyezése gyakran nehézségekkel járt. Az 1150—1157. §^-nak a Tervezetben — nézetem szerint — a legmegfelelőbb hely jutott. Nem tartanám czélszerünek, ha a Tervezet minden egyes §-ánál a külföldi törvénykönyveket idéznők; azokat a Tervezet szerkesztésénél kötelességszerűen figyelembe kellett venni és figyelembe vették is, — a eritica hivatása az önálló gondolkodásból meríteni. Csak mellékesen utalok teliát arra, hogy az osztr. polg. törvénykönyv a biztosítékadásról a 3-ik Részben: a személyi és dologi jogok közös határozmányainál emlékszik meg (1. 1343. íi-át),' nyilván abból a felfogásból kiindulva, mintha mindenféle jogot lehetne biztosítékadással biztosítani. A német polg. törvénykönyv a 232—240. §§-ban majdnem szószerint (nem szemrehányásként constatálom.) ugyanazt az anyagot öleli fel, melyeta Tervezet az 1150-1157. §§-ban, csak hogy e §-ait az általános rész végére teszi. A Tervezet logicusabb e tekintetben. De nézzük előbb annak 1150. §-át, ez a biztosítékadás lényegét adja: »A ki biztosítékadásra van kötelezve:* e kijelentésben benn foglaltatik, hogy bármily jog — akár dologi (746. §.) akár kötelmi (972. *,.) vagy öröklési jog (1873. §.) biztosítására szolgáljon is a biztosíték (látni fogjuk, hogy ez cum grano salis veendő), az annak adására irányuló kötelezettség »obligatio«. Helyesen kerültek tehát az 115Ö—1157. §§. a »kötelmi jog«-ba (Terv. IV. Rész). A biztosítékadásra vonatkozó kötelem vagy a felek akaratából, vagy ex lege fűződik, mint járulékos jogviszony, egy másik jogviszonyhoz. A 740. i pl. a biztosítékadás obligátióját dologi jogviszony mellé ahhoz a tényálláshoz fűzi ex lege-obligátióként: »ha a haszonélvező eljárásánál vagy a haszonélvezet folyamán változott viszonyainál fogva attól lehet tartani, hogy a tulajdonos jogai lényeges sérelmet szenvednek.« A biztosítékadás helyesen van a Tervezetben kötelem teljesítésének definiálva, mert a biztosíték adásával az ez iránti obligatio teljesíttetett, bár a főjogviszony és igy a tulajdonképeni érdek még fenmaradt. A biztosítékadás kötelezettségének teljesítése: zálogjog engedélyezése, vagy kezes állítása (1150. §.'). így kell értelmezni az 1034. §. 1. bek.-ét is. Itt sincs a teljesítés a biztosítással szembe helyezve ; e helyen a teljesítés alatt a főkötelezettség teljesítését kell érteni. Helyesen került tehát a biztosítékadás, mint kötelem teljesítése, »a szolgáltatás tárgya* fejezetébe. Már az a körülmény, hogy a biztosítékadási kötelezettséget kezes állításával is lehet teljesíteni (1150. § 2. bek ), indokolja, hogy az 1150—1157. S§. nem a zálog fejezetébe kerültek, mint az 1367 §. »kölcsön«-ről szóló fejezetbe. Hozzájárul még ehbez, hogy a biztosítékadásnál külön körülirt zálogjogról rendelkezik a Tervezet. II. Az 1150. §. a biztosilékadás fogalmának lényegét adja, a czélból. hogy az mindenüvé behelyettesittessék, a hol éppen »biztositékadás»-ról szó van. így biztosítékadásra állhat fenn kötelezettség a felek akaratából. Midőn közelebb körül nem irták a biztosíték minőségét, az 1150—1157. §§-okhoz kell majd fordulnunk. Ily hézagot a felek a gyakorlatban biztosítékadás kikötésekor aligha hagynak. Az 1150 — 1157. §§-nak tulajdonképeni alkalmazási körét tehát amaz esetek képezik, midőn a Tervezet kötelez valakit biztosítékadásra, a nélkül, hogy az illető helyen a biztosítékadás miké]) leendő teljesítését meghatározná. Ily esel több van a Tervezetben (teljességre, tán nem számithat a felsorolás): v. ö. 55. §., 148. §. 2. bek, 179. §., 317. 318. §., 746. §., 813. 972. §. 1145. §., 1146. §., 1159. §, 2. bek., 1243. §., 1423. §., 1723. §., 1729. §. 3. bek. Ez esetekben a Tervezet egészen általánosságban csakis »biztosítékadásiról emlékezvén meg, az 1150—1157. §§. ezekre megszorítás nélkül alkalmazandók. Számos helyen megállapít azután a Tervezet biztosítékadási kötelezettséget, midőn a biztosítékot már pontosabban körülírja: v. ö. 120., 168. §§. (hozomány és pénzben megállapított közszerzeményi illetőségnél: »az árvapénzek elhelyezésére alkalmas módon vagy készpénz.*); 295, 296. §§. (az atya gyermekének kezelése alá vett vagyonára nézve): 439. (a gyámi biztosítékra nézve, bár megengedi: milyen és mekkora legyen, azt a gyámhatóság állapítja meg); 814. §. (dologi biztosíték); 865 §. (jelzálogi biztosíték); 1096. §. (a bíróság állapítja meg. milyen legyen a biztosíték?); 1161. §• 2. bek, 1487., 1550. §§. (dologi biztosíték); 1644., 1873—1877. §§. E §§-ban vagy teljesen ki van zárva az 1150—1157. §§. alkalmazhatósága, vagy azok csak egynéhányáé. Van oly eset is, midőn a bíróságra (1096. §.), olyan is, midőn a gyámhatóságra bizza a Tervezet: van-e biztosítékadásnak helye és ha van, milyennek ? III. Az 1150. a) dologi és b) személyi biztosítékot ismer Személyi biztosíték csak akkor nyújtható, ha dologi biztosítékot a kötelezett nem adhat. Az 1151—1155 ^-ban a Tervezet külön a dologi, az 1156. s-ban a személyi biztosíték kellékeit állítja fel. Abból, hogy a biztosítékadási kötelezettség zálogjog engedésére (1150. §. 1. bek. dologi biztosíték) vagy kezes állítására (2. bek.) irányul, a biztosilékadás jogi szerkezetére is következtetést vonhatunk. A zálog (799. §. "követelés biztosítására,* 852. §. >pénz-£öletelés biztosítása végett*) épugy, mint a kezesség (1225 §.: ^harmadik személy MtehzöjéveU) csakis obligátió biztosítására szolgálhat. Stringenter következik ebből, hogy a biztosítékadás is csak kötelem biztosítására irányulhat, bár első látszat szerint dologi vagy öröklési jogot is lehetne biztosítékadással megerősíteni. Pl. a 746. §.-ban emiitett biztosítékadási kötelezettség nem a haszonélvezeti jog — mint dologi jog — biztosítására szolgál, hanem ama jövőbeli, esetleges kártérítés iránti követelés (obligátió) biztosítására, mely a haszonélvező ellen keletkezhetik. A biztosítékadási kötelmet tehát, ha a Tervezet alapján azt definiálni kivánnók, ugy lehetne meghatározni: veszélyeztetett, fennálló obligató, vagy jövőbeli, valószínű, kártérítés iránti követelés biztosítására szolgáló oly kötelem, mely zálogj og megalapítására vagy kezes állítására irányul. A Tervezetben a biztosítékadáshoz hasonló több intézményt találunk, melyek azonban a biztosítékadás fogalmának szem előtt tartásával attól könnyen megkülönböztethetők, igy pl, a 405. Ü-ban érintett zárlat intézménye stb. A biztosilékadás eyyes eseteivel ex professo nem foglalkozom, csak néhány megjegyzést koczkázlatok ez irányban: A Tervezet 87—93. §-ai a személyiség védelmét czélozzák. A 92. illetve az 1140. §. értelmében a 87—93. §§. ellenére cselekvőt »elégtétel« megfizetésére (kártérítésre) lehet kötelezni. Javaslatom: (mintegy a feltételes elitélés analógiájára) biztosítékadásra volna kötelezendő a törvényszegő. A 7. 2. p. szerint pazarlás miatt teljeskoru gyámság alá helyezhető: igen súlyos és az egyéni szabadságot lényegében érintő rendelkezés A 9. i<. 2. és 3. bek.-bői kitűnik, hogy a Tervezet a gyámság alá helyezéssel a pazarlónak jövőjét kívánja biztosítani; ne essék vagyona eltékozlásával azok terhére, kik irányában tartásra kötelesek (rokonság, község). A Tervezet eme czélját kevésbbé radicális utón is elérhetné: a pazarló első sorban az emiitett veszélyeztetett érdekek biztosítására biztosítékadásra lenne kötelezendő, csak ilyennek nem létében volna gyámság alá helyezendő. Miért ne legyen bizonyos cautelák és teltételek felállítása mellet! a 249 és következő §§ ban körülirt eltartás kötelezettsége biztosilékadás követelhetésével biztosítandó?