Magánjogi kodifikációnk, 1902 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 15. szám - A szerződések tárgya. Tervezet 952-968. §§

MAGÁNJOGI KODIFIKÁCZIÓNK. 5 érdekeit keresi-e tartás, esetleg örökösödés czéljából. Ebben a korban már lehet beszélni nagyobb veszedelem nélkül e dolgokról a gyermekkel s ekkor is mellette fog állani a 208. §. kívánalma szerint az anya, kinek beleegyezése szintén szükséges. A most kifejtett okokból levont következtetésképen helytelen tehát a 209. §. azon intézkedése is, hogy a tizennégy éven felüli gyermek a törvényes képviselő köteles hozzájárulása nélkül személyesen adja meg beleegyezését. A 212. §., a mint indokolása önmagának, ép ugy ellent mond a 202. §. emberies intézkedésének is. Akárhogy fogja fel a logikai következetességet a német polgári törvénykönyv, egy törvénynél nem a logika, hanem elsó' sorban a humanitás és czélszerüség kell. hogy irányadó legyen. S ha a 202. §. be tudta látni azt, hogy utólagos házasság esetén a gyermek ivadékaira nézve ép oly fontos a törvényesités, mint magára a gyermekre nézve, helytelen dolog volt a 212. $-ban eltérni ezen bölcs belátástól s nem engedni meg az unokák örökösödési jogosultságát a törvényesités által akkor, ha az unokák apja, a törvénytelen gyermek már meghalt. Valamit jóvá tenni soha sem késő s a törvény ezt egy bizonyos határidőn tul már meg nem engedi. Ez íehet az indokolás szerint oly logikus, mint a német polgári törvénykönyv, de ép oly kevéssé bölcs és nagylelkű. Dr. Virág Gyula, budapesti ügyvéd. y\ A szerződések tárgya. (Tervezet 952-968. §§.) Bevezetés. A szerződések tartalmára vonatkozó jogszabályok oly terjedelmesek és szétágazók, hogy önálló szervezésük alig lehetséges. A mely törvények vagy más jogi müvek ezt megkísérlik, rendszerint tökéletlen munkát végeznek, mert vagy ismétlésekbe kellett bocsátkozniok, vagy csak hiányosan oldották meg a czimben kitűzött feladatot. A magyar polgári törvénykönyv tervezete helyesebb rendszert követ, midőn a szerződések tárgyának külön fejezetet juttat. A szabályok körvonalai igy határozottabbak s az áttekintés könynyebb. Lényeges hibája azonban a Törvénytervezetnek az, hogy a szerződéseken kivül egyéb jogügyletek tárgyáról nem intézkedik. A Törvénytervezet indokolása a szerkesztőségnek azt az álláspontját sejteti, hogy a szerződés tárgyára vonatkozó szabályok a jognyilatkozatok értelmezésével (VI. fejezet) egybevetve a szükséges intézkedéseket teljesen kimerítik. Ennek az álláspontnak nincs igaza, mert vannak jogügyletek, melyek szerződés és jognyilatkozat nélkül keletkeznek. Ha tehát a törvény a jogügyletek tárgyának külön szabályozását mellőzi, akkor legalább a szerződések tárgvára vonatkozó fejezetben ki kell jelenteni, hogy ezek a szabályok egyéb jogügyletekre is vonatkoznak. Azt sem lehetne alaposan kifogásolni, ha a fejezet czime igy szólna : »a szerződések és egyéb jogügyletek tárgya.« A jognyilatkozatok értelmezéséről a szerződések tárgyára vonatkozó szabályok előtt kell intézkedni, mert a két fejezet összefügg, s amaz általánosabb természetű rendelkezéseket tartalmaz, mint az utóbbi. A szerződés tárgyára vonatkozó szabályok megalkotásánál, a szerződési szabadság elvénél fogva, nem az a kérdés, hogy mire nézve szabad szerződni, hanem az, hogy mi nem lehet szerződés tárgya ? Annak megállapítása végett, hogy általánosságban mire nézve nem lehet szerződni, úttörő munkára nincs szükség, mert a pandektajog szabályai még nem avultak el s a mai kor jogtudományának csak a részletkérdések megoldása maradt feladatul. Altalánosságban öt semmiségi okot kell megkülönböztetni. Nevezetesen semmis a szerződés, ha a tárgya meg nem határozható. Továbbá akkor sem jön létre érvényes jogügyid, ha nem komoly érdek megvalósítására, hanem pusztán tréfálókedv, vágy szeszély kielégítésére irányul. Ezenkívül semmiségi okok: a lehetetlen, az erkölcstelen és a törvényellenes. A szerződés érvényességének vizsgálatánál a semmiségi okok az előadott sorrendben következnek egymásután, mert a később megnevezett semmiségi ok csak akkor kerülhet szóba, ha a korábban emiitett nem fordul elő. A Törvénytervezetben a semmiségi okok más rend szerint sorakoznak. Minthogy azonban ez csak ;szépséghiba, a fejezet bírálatánál ettől a sorrendtől eltérni nem szükséges. Jogi érdek. Az a felfogás, mely szerint vagyoni érdek nélkül érvényes szerződés nem létezhetik, teljesen elavult. A szerződési szabadság azonban elfajulna, ha a törvény kellő korlátokról nem gondoskodnék. Az iránt nincs kétség, hogy a jog tekintélye súlyos sérelmet szenvedne, ha a szerződési szabadságot gyermekes csínyekre és szeszély kielégítésére lehetne felhasználni. Megbocsáthatatlan mulasztás volna, ha a törvény ily lehetőségnek elejét nem venné. A Törvénytervezet indokolása erre vonatkozóan a 986. íj ra utal, mely a nem komolyan tett szerződési nyilatkozatot hatálytalannak nyilvánítja Ez az intézkedés nem nyújt kellő biztosítékot arra, hogy a jog uralma a természetes határokon tul ne terjeszkedjék. A 986 §. csak a jognyilatkozat komolyságáról gondoskodik, de azt a Törvénytervezet egyetlenegy pontja sem szabja meg, hogy a szerződés tárgya is komoly legyen s hogy a jog területéről kell származnia. Ily szabály nélkül, a szerződési szabadság elvénél fogva, valaki azt is követelhetné szerződés alapján, hogy a másik szerződő fél előtte kalapját megemelni tartozik. Akárhány hiu ember akad, aki ilyen szerződést a legkomolyabb szándékkal kötne s ennélfogva a jogügyletet a 986. §. alapján sikerrel megtámadni nem lehetne. Az érvényes szerződés leglényegesebb alkotóeleme eszerint a »jogi érdek«. Hogy az általános polgári törvénykönyvben csak magánjogi érdekről lehet beszélni, ezt külön kiemelni felesleges. Az is kétségtelen, hogy a hol jogi érdekről van szó, ott tréfának vagy szeszélynek helye nincs, s ennélfogva a komolyság külön hangsúlyozása nem szükséges, hanem legfeljebb példaképen kell megemlíteni. A szerződés tárgyára vonatkozó szabályok megalkotásánál első sorban annak kell kifejezést adni, hogy a szerződés tárgyához jogi érdeknek kell fűződnie. A fejezet élére a következő szabályt kell illeszteni: A megállapodás semmis, ha nem irányul jogi érdek megvalósitására, hanem például csak tréfának, vagy szeszélynek következménye. »Szerződés« helyett a »megállapodás* szónak használata előnynyel jár, mert egyszerűbben és szabatosabban jut kifejezésre az, hogy a szabáíy nem vonatkozik mindenkor az egész szerződésre, hanem ennek illető részére is. Ha ez iránt netán kétség támadhatna, ezt a hetedik fejezetben, mely a semmiség következményeiről külön intézkedik, végkép el kell oszlatni. A félreértést különben egészen ki lehet zárni a következő szövegezéssel: A'szerződés semmis, ha egészen vagy lényeges részében nem irányul jogi érdek megvalósitására, hanem például csak tréfának vagy szeszélynek következménye. Lehetetlenség. A lehetetlenségről 3. szakaszban (952—954.) intézkedik a Törvénytervezet. A 952. fi- első bekezdése szerint »a szerződés semmis, amennviben lehetetlen szolgáltatásra irányul.« Az indokolásból kitűnik, hogy a »mennyiben« szó azt akarja jelenteni, hogy ha a szolgáltatás, amelyre a szerződés irányul, csak részben lehetetlen, a szerződés ebben a részében semmis. A »mennyiben« szó távolról sem fel meg a Törvénytervezet indokolásában hozzáfűzött várakozásnak. A Tervezet szerkesztősége az indokolás szerint különben is azon a helyes állásponton van, hogy a részleges semmiség rendszerint az egész szerződés érvénytelenségét vonja maga után s csak kivételképen marad a semmiség elszigetelve. Ezért a 952. ^. első bekezdését igy kell szövegezni: A szerződés semmis, ha egészen, vagy lényeges részében lehetetlen szolgáltatásra irányul.